Page - 121 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Volume 15/1

121 A költészetben, melyet eleinte leginkább műkedvelői modorban ápoltak, a húszas évekig az idylli elem az uralkodó; más irányban legfölebb fordítá- sokkal találkozunk elvétve. Nevezetes fordúlat csak Kollár és Celakovsky fölléptével állott be, mely után a műkedvelősködés gyorsan tért veszt, a költők látásköre tágul, újabb irányok támadnak, valóságos lendület mutat- kozik és elengedhe- tetlen követelményűi jelentkezik az alaki tökéletesség. A nép fölébresztése és érzü- letének nemesbítése az általános jelszó. A lyra terén haza- fias tárgyainak gazdag- ságával és gyöngéd érzésével Chmelensky József Krasoslav, mű- vészi alakító-képessé- gével Vinaricky Ká- roly (1803 — 1869), népies hangjával Vacek-Kamenicky Fe- rencz Jaroslav (1806— 1869), szívre ható bensőségű intelmeivel JYablonsky Boleslav (1813—1881) tűntek ki. Átmenetet mutat a korszerűbb elmélkedő hang felé az előkelő Koubek János Pravoslav (1805 —1854) és a mély érzésű Nebesky Venczel Bolemír (1818 —1882). Az epikus költészetnek számos tárgyat nyújtott s földolgozásukra buzdítólag hatott a honi történelem és mondavilág. A Puchmayer korából való e nemű terjedelmesb kísérletek, mint Nejedly Adalbert (1772—1844) „Otakaru-ja (20 ének) és „ Vratislavw-ja (17 ének) stb., továbbá Ilnévkovsky Sebestyén (1770—1847) „Dévíntt-je, csupán könyvészeti érdekűek. Művészi Cs. 16 Erben Károly Jaromír.