Page - 122 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Volume 15/1

122 magaslatra e téren Vocel János Erazim (1802—1871), a jeles régiségtudós emelkedett, ki iQabb éveiben a cseh történelem néhány kiválóbb eseményét „Premyslovci" (A Pfemyslidák, 1838), és „MeC a kalich" (Kard és kehely, 1843) czímű sorozatos költeményeiben énekelte meg. Egy másik nagy eposzában, a „Labyrint Slávytt (A dicsőség labyrinthja, 1846) czíműben romantikus-philosophiai hang szólal meg. Kisebb balladákkal és románczokkal Marek János Henrik (l 803—1853) és Kalina József Jaroslav (1816—1847) váltak ki; de csak Erben Károly Jaromír (1811 —1870), a cseh népköltészet legalaposabb ismerője s a „Kytice" (Bokréták) czímű bájos gyűjtemény szerzője aratott nagyobb sikert, ki a nép hagyományának kincséből szede- gette egybe e szép virágfűzért. A mesét Zahradník Vincze (1790—1836), az idyllt s mindjárt annak ellentétét, a szatírát is Langer József jaroslav (1806—1846) művelte sok szerencsével. Byron szellemének hatása alatt állott a szép tehetségű Mdcha Károly Henrik (1810—1836), ki a „Máj" (Május) czímű lyrai beszélyt írta. A dráma terén a puszta műkedvelősködés sokáig nem akart valami komolyan számbavehető alkotásnak helyet adni. Az írók inkább csak a színházlátogatók ízlését vették figyelembe, mint az aesthetika magasabb követelményeit. Elég bizonysága ennek Thám Venczel (meghalt 1812) és Stépánek Nep. János (1784—1844) számos darabja. A művészibb alkotás és ezzel együtt az új-cseh drámairodalom első mestere csak 1820 után lépett a színtérre Klicpera Venczel Kelemen (1792—1859) königgrätzi gymnasiumi tanár személyében, ki a cseh színpadot majdnem 50 darabbal gazdagította, melyek a maguk korában egytől-egyig helyt álltak. O mellette Turinsky Ferencz (1797—1852) és Machácek Simon Károly (1799—1846), mind- ketten a német klasszikus dráma utánzói, Chmelensky József Krasoslav, jeles operaszövegek szerzője, Svoboda Venczel Alajos (meghalt 1849) és mások munkálkodtak dicséretesen. A későbbi években pedig Tyl József Kajetán (1808—1856) tűnt ki a dráma terén nagy termékenységével. Az elbeszéld prózát Kramerius W. M. óta mind szélesebb körben olvasták s így mind többen művelték is. Azonban elég sokáig puszta fordítá- sokkal és utánzatokkal érték be, nevezetesen a divatos német írók, Gessner, Clauren, Van der Velde munkáit élvezték igen móhon; Fénélon, Florian, Chateubriand, vagy Marmontel sokkal kevésbbé valának kegyben. Csak 1820 után lendűl föl az eredeti munkásság, kivált Marek J. H. (Jan z Hvézdy) és Klicpera V. K. érdeme folytán, kik a honi történelemből meri-