Page - 135 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Volume 15/1
Image of the Page - 135 -
Text of the Page - 135 -
135
írva. Tóbiás könyve a többiekétől elütő nyelvalakokat mutat, s ennek fordí-
tása nem is lehet a többi könyv fordítójának munkája. Ki volt a fordító,
nem tudni, de fordítása a középkoriak legjobbjainak egyike. Teljesen jártas
a latin nyelvben s rendkívüli szóbősége van. Czélja az volt, hogy helyes
és jóhangzású német nyelven szólaltassa meg a szentírást, s e czélját nagy
ügyességgel többnyire el is érte, csak abban hibázott, hogy művének nem
minden részén dolgozott egyenletes gonddal.
E fordítások után egy kisebb eredeti mű már a nyelvnek teljes hata-
lommal való használatát mutatja. Ez a századnak egészen a végén keletkezett
s Gervinus szerint a régibb német irodalom legtökéletesebb prózai alkotása.
Czíme : „Der Ackermann von Böhmen" s egy özvegy ember (maga Acker-
mann) és a halál párbeszédét tartalmazza. Az özvegy szeretett ifjú feleségét,
gyermekeinek anyját elveszítvén, vádolja a halált. Emez megfelel neki, a
mire az özvegy újra megtámadja a halált, a ki megint válaszol és védi
magát. Fejezetről fejezetre váltakozik egymással az egyiknek bánata, keserű-
sége, haragja s a másiknak hideg nyugalma és józansága, majd minden
emberi bölcseséggel való okoskodása, közben-közben keserű gúnyolódása
és vaskos gorombasága is. Végtére sem tudnak megegyezni s az Istennek
kell vitájukat eldöntenie. Ez a halálnak ád igazat, de egyúttal arra figyel-
mezteti, hogy az ő hatalma is Istentől vagyon. Az özvegy ember erre
imádkozva így fohászkodik : Uram Jézus! Vedd magadhoz kegyesen az én
szeretett feleségem lelkét! Adj néki örök nyugodalmat; — engedd őt,
Uram, országodban lakni a boldogságos lelkekkel egyetemben!
így ér kiengesztelődött véget a keserű vitatkozás, mint a hogy a
békeség szivárványa ragyog föl az égiháború dörgése után. Csupán a
művecske végén lévő imádság mondható talán a mi ízlésünkhöz mérten
kissé túlságosan ékesnek. Ebben már az irodalmi hagyomány is érvényesül,
minthogy a szerző jártas a régibb német irodalomban is. Tudósnak is vallják
őt a klasszikusokból merített idézetei. De már stilusa is a klasszikusok
tanúlmányát árúlja el, a nélkül azonban, hogy a latin nyelv ügyefogyott
utánzásába tévedne. Nem is csoda, ha a mű oly nagy tetszésben részesült!
1399-ben írta a szerzője s 1547-ig tizenegyszer jelent meg nyomtatásban,
egyszer alnémet nyelven is. Kár, hogy írójáról csak oly kevés adat van.
Ackermann Jánosnak hívták és Saazban lakott. A feleségének Margit volt
a neve. Földmívest jelentő saját nevére czélozva, azt mondja a szerző, hogy
az ő ekéje a madarak ruházatából való, vagyis hogy ő tollal szánt.
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Csehország II (1), Volume 15/1
- Title
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Subtitle
- Csehország II (1)
- Volume
- 15/1
- Editor
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Publisher
- Magyar Királyi Államnyomda
- Location
- Budapest
- Date
- 1896
- Language
- Hungarian
- License
- PD
- Size
- 16.2 x 22.8 cm
- Pages
- 376
- Categories
- Kronprinzenwerk ungarisch