Page - 158 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Volume 15/1

158 A költőkhöz csatlakoztak azok a férfiak is, kiknek a művészet bölcselete, a hírlapi műbirálat és a német irodalomnak a napi sajtó útján való föl- élénkítése lett utóbb a hivatásuk. Zimmermann Róbert, a ma széles körben ismert bölcselő, népies ízű űde dalokkal lépett föl először; Bayer József, kit tehetsége már eleve finom ízlésű aesthetikussá és műtörténészszé avatott, mély gondolatokat tartalmazó költeményekkel kezdi írói pályáját. A kiválóbb szellemű s ragyogó tollú parlamenti férfiak, így Löhner és Knranda, a sokismeretű és lelkiismeretes Klutschak Ferencz, ki a kiváló műértő Gutt Bernát támogatásával a „Bohemia" czímű napilap tekintélyét megalapította, továbbá a tehetséges és heves Kuh Dávid, ki a politikai komolyság hangadó képviselője volt a publiczisztika terén, nemkülönben a serény Stamm Ferdinánd, ki eleinte színművekkel és elbeszélésekkel kísérletezett s utóbb eredményesen harczolt szóval és írásban a népnevelés ügyéért, — ezek mindannyian abból a szellemi mozgalomból indúltak ki, melynek az „Ost und West" volt az első nagyobb hatású tolmácsa. Míg a nevezettek nagyobb része a fővárosban sereglett össze : más alkotóerejű szellemek a prágai zajosabb élettől visszavonúltan, csöndesebb útakon haladtak előre. Déli Csehország sötét erdőségeiben, az Adler-hegység zordon völgyeiben nőttek föl egyes férfiak, kik a honi föld csöndesebb lélek- zését kihallgatva, Csehországban is megvalósították a „népszellemhez való megtérés" ama programmját, mely a német nyelv minden területén nem is sejtett kincseket varázsolt elő a mélységből. A népies irodalmi irány ez újjászületésének egy szelíd, nyájas fényű névhez, a Stifter Adalbert nevéhez fűződik a legfőbb érdeme. Az oberplani takácsmester fia, ki a német irodalom arany könyvébe írta be nevét, a Cseherdő rejtett mélyét, a hol született, azóta számtalan szív üdítő és lélekemelő paradicsomává tette. Eletének hatvanhárom éve (1805—1868) minden nagyobb mozgalom nélkül múlt el, s ama napok óta, mikor a nagy világ morajától távol fekvő szülő városkája iskolájába járt, egész addig, midőn — szíve vonzalmát követve — Felső- Ausztria népiskolái fölött gyakorolta a felügyeletet, minden zajosabb és erősebb közéleti küzdelemtől távol tartotta magát. De annál gazdagabb volt lelki élete. Szülőföldjének erdőségei neki sugdosták legmélyebb titkaikat, s a mit azokból irataiban közölt, az a természet ölén s vele együtt érezve töltött élet boldogságának ünnepies nyilatkozása. Jean Paulhoz hasonlag ő is csak nagy ritkán írt egy-egy verset. De azért költő volt lelkének ritka mély érzésétől kezdve egész szavainak lehelletszerű gyöngédségéig. Mikor a negy-