Page - 166 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Volume 15/1

1GG Lomnicky Simon (szül. 1552) írt. Az Akháb királyról szóló tragikomédia, melyet a jezsuiták a Clementinumban előadtak, tizenkét álló óráig, déltől éjfélig tartott. A nagyobb ünnepélyesség kedveért a templom tornyaiban zúgtak a harangok és „zenekarok kedves dallamokat játszottak". Ellenben a IV. Károly alapította egyetem tanárai, mihelyt a harmincz- éves háború viharainak aggasztó előjelei mutatkoztak, ugyanazon nyers pápista-ellenes szellemet szólaltatták meg színműveikben, mely az egykori németországi drámairodalmat jellemzi. A termékeny Wodnanus Campanus egy darabját, „Judit herczegnőnek Bretislav herczeg, a cseh Achilles által való megszöktetéséu-t, melyet a Carolinumban 1604-ben előadni készültek, „mint templomszentségtelenítést ábrázoló, a császárt gúnyoló, a cseh ural- kodókat gyalázó és törvénytelen cselekedeteket dicsőítő" művet letiltotta a hatóság a színpadról, kéziratát pedig tűzbe vettette. Mikor aztán a harminczéves háború dúló vihara pusztított Csehország- szerte, a múzsák gyászfátyolba burkolták fejüket. Csak a jezsuiták, kik a fehérhegyi ütközet után megint visszaköltöztek elhagyott rendházaikba, meg az udvari költők ragadták meg egyes ünnepélyek alkalmát fényes színjátékok fölújítására. 1627 deczember 6-án hallatlan pompával adták elő a prágai jezsuiták III. Ferdinánd koronázása ünnepén a „Nagy Konstantin császárról s általa megkoronázott két fiáról szóló diadalmas tragédiáu-t. Az 1664. év szeptember 29-én pedig egy ismeretlen jezsuita szerző „Stuart Máriáu-ját játszották. Ez iskolai drámák egészen a XVIII. század második feléig divatban maradtak a jezsuiták rendházaiban; egykori nevezetességük azonban már rég megcsappant, mert lassanként megszűnt a népszerű irodalommal való élénk kapcsolatuk. A jezsuiták színi előadásainak első s maradandó diadalú versenytársa az olasz operában támadt, mely eleinte leginkább az udvaroknál talált szíves fogadtatásra és gyöngéd ápolásra. Olaszországban a misztériumoknál mind nagyobb tért nyert a zene; az „oratoriumtt néven ismert allegoriai játékok és zenés pásztor-tragédiák meg komédiák az opera ősei. Prága, hol II. Rudolf már a XVI. század végén fényes és szerfölött költséges udvari zenekart szervezett, nem zárkózhatott el az új műfaj elől. II. Ferdinánd alatt az udvari zenekar már 80 kiváló tagból állt. 1624 november havában, Mantuai Eleonórának, II. Ferdinánd nejének királynévá és III. Ferdinándnak királylyá koronázása ünnepén a Hradschinon „a nagy udvari teremben egy szép pásztor-játékot adtak, az egészet bájosan csengő hangon zenekíséret mellett