Page - 170 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Volume 15/1

170 operát pártoló prágai hölgyeknek®, emez a cseh nemességnek volt ajánlva. Bernardon hóbortos garázdálkodása 1764-ben Mária Terézia személyes közbeléptére ért véget, ki Prága irányadó köreit figyelmeztette, hogy rázzák le már *ezt az embert" a nyakukról. Az olasz Bustelli, ki őt a színház- bérletben fölváltotta, oly újabb virágzásra juttatta Prágában a „talián operát", hogy erről Európa-szerte dicsérőleg emlékeztek. Az ő igazgatósága alatt énekelt itt Guardasoni Domokos és Bondini Paskál, kiknek nevei később Mozart halhatatlan hírével kerültek benső kapcsolatba. A XVIII. század hat- vanas éveiben a prágai és a drezdai operák egyesültek, s e szövetség hatalmas műpártolók buzdító érdeklődése mellett a legszebb gyümölcsöket termette. Az addig oly mostoha sorsú német játékszínre szebb korszak viradt azon évek alatt, mikor Brunian János József, az otthonról megszökött grófi sarj, ki vándorszínésznek csapott föl s egy ideig a Bernardon tanítványa volt, állt igazgatóként a Kotzen-S'zínház élén. O alatta tisztult meg a német színpad a vaskos Paprika Jancsi-tréfáktól, mely irányban Bécsben jártak volt elől jó példával. Hennet Marczell báró, a prágai színházi censura főnöke, Seibt Henrik Károly, a jeles aesthetikus, Brunian és főrendezője, a bécsi Burgtheaterban szép hírnévre emelkedett Bergopzoom valának a német színügy reformátorai Prágában. 1771 szeptember 29-én Bernardon, Steffel és Columbine ünnepélyesen elbúcsúztak a prágai színpadtól s 1772 április 2 1-én a „rendes" színházban ép oly ünnepélyességgel kezdődtek meg a főnemesség hathatós támogatásával szervezett új társúlat előadásai. Bürstenberg herczeg és Czernin Prokop gróf segítették ki leginkább pénzzavaraiból az új vállalatot, melynek még nehéz küzdelmeket kellett vívnia, míg a közönség ízlését magának meghódította. S a főnemesség sorából került ki az a férfiú is, ki a cseh fővárosnak még ma is virágzó legelőbbkelő színházát ajándékozta: Nostitz-Rhieneck Ferencz Antal gróf. Már előtte (1782) megnyitotta egy másik főúr, Thun- Hohenstein gróf a kleinseitei Fünfkirchen-téren lévő palotáját a Bondini-féle drezda-lipcsei opera- és színmű-társúlat számára, s valóságos minta-előadások valának azok, melyekben a prágaiak itt gyönyörködhettek. A Kotzen-színház elégtelensége már különben is rég érezhető volt, de a városi hatóságnak sem pénze, sem kedve nem volt egy új, költséges színház építésére. Ekkor Nostitz gróf állott elő s maga ajánlkozott egy fényes új épület emelte- tésére, s II. József császár is a legmelegebben üdvözölte az eléje terjesztett tervet, a melynek szép jövőt jósolt. Mint Csehország fő-várgróija, Nostitz