Page - 177 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Volume 15/1

177 Hoffmann János (szül. 1805-ben Bécsben), az első igazgató, ki az ekkor szervezett intendánsi elöljáróság alatt s az 1846-ban rendszeresített rendi (később országos) subventio mellett működött. Nostitz Albert gróf, a mű- pártoló nemes főúr lett a prágai színház első intendánsa, s az intézet alatta még az 1848. és 1849. évi viharokat is minden komolyabb károsodás nélkül állotta ki. Az „új idők" vezéremberei ugyan a színház kapuit is keményen megdöngették s megrázogatták a „bilincsek"-et, melyek a szín- házat még a rendi hatóságokhoz fűzték; a nemzetiségi kérdések is ekkor kezdték először megháborítani az addig idylli békességű színházi állapotokat; Kitti János Frigyes, a prágai eonservatorium igazgatója (szül. 1806, megh. 1868) barátjának, Wagner Richárdnak szövegére írt operája, „A francziák Nizza előtt", mely 1848 február havában került először színre, politikai jelentőségű is volt. A benne előfordúló „franczia indúló" forradalmi indúlóvá lett, s az új alkotmányt is a színház egyik páholyából hirdette ki Stadion gróf a népnek. Ekkoriban kerültek először „censura nélküli" darabok elő- adásra, felmerült két független, szabad nemzeti színház felállításának követe- lése az ország lakosságának német és cseh része számára, s „szabad színház a szabad államban" volt a jelszó. De a magasan járó hullámok ismét lecsilla- podtak, s megint csak egy színház maradt országos kormányzati felügyelet és intendánsi ellenőrzés alatt. A Hoffmann alakította színkör is a Pstross-féle kertben, a hol eleinte a cseh nyelvű előadások voltak a túlnyomók, utóbb ismét a német darabokat engedte többségre vergődni. A német színpad ez időtájt nevelte nagygyá Haase Frigyes tehetségét. Az opera terén pedig a fiatal Ney Jenny (később Bürde-Ney) fényes csillaga tűnt fel ez években. Hoffmann után megint elődje, Stöger vette át az igazgatást s 1852-től 1858-ig a régi buzgósággal vezette a rá bizott intézetet s azt a kor ízlésével szoros kapcsolatban igyekezett tartani. Alatta az operára ismét szép napok viradtak. Steger (Stazié), a bűvös hangú tenorista, kit az igazgató még bécsi rendező korában fedezett föl, az énekesnők sorában Behrendt-Brandt\ Tipka-Weinlich Lujza és Dustmann-Meyer Lujza, továbbá a bassista dr. Schmid Károly oly erők valának ez időben a prágai opera személy- zetében, a kiknek nevei általában fényes hírnek örvendtek. Wagner Richárd műveit mintaszerűen adták elő Prágában, s a zeneköltő maga is azt mondja ez előadásokról, hogy „azok az egyetlenek, melyekből további alkotásra még kedvet meríthet". A drámai művészet terén ez időszakban tűntek föl Rudlojf Auguszta, Knaack Vilmos és Weilenbeck, később a meiningeni Cs. 23