Page - 181 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Volume 15/1

181 Streitmann Károly, kik közül az első három ma a bécsi operalátogató közönség kedveltjei közé tartozik; Streitmann pedig a bécsi operette első- rangú színésze (ő alakította meg először a „Czigánybáró" szerepét) s utóbb Éjszak-Amerikában ünnepelt tenoristává lett. A drámai személyzet sorába ez idő alatt lépett be Dessoir Ferdinánd, a magasb vígjátéki apák szere- pében egyike a legkitűnőbb művészeknek, Schamberg Júlia, a cseh nemzeti színház hősnője és szalonszínésznője, s hosszabb vendégszerepléssel Bognár Friderika, valamikor a bécsi Burg-színház gyöngye. Mindenféle kedvezőtlen körülmények azonban e jeles erők mellett is annyira megingatták a német színházat, hogy 1884-ben már elkerülhetetlennek látszott az intézet bukása. A helyzet ugyanis a lakosságnak nemzetiségek szerinti kettéválása óta tete- mesen megváltozott; a német elemnek Prágában való háttérbe szorúlása által a közönség részvéte megcsappant. A színház ketté osztása folytán a német intézet az addiginál jóval gyöngébb alapra került, holott a korral haladó köve- telések a művészeti eszközök dolgában semmi megtakarítást sem engedtek. Csak elég pénzzel bíró s művészi czéljaira vasakarattal törekvő igazgató tudhatott ily állapotok közt helyt állani; már pedig a serény és buzgó Kreibig- nak nem volt meg sem az egyik, sem a másik kelléke, s ezért 1885 nyarán, miután minden mentési kísérlet hiábavalónak bizonyúlt, bele is bukott az igazgatásba. Ekkor Neumann Angelo, a brémai városi színház addigi igaz- gatója, lépett a czéltudatos és kellő képességgel fölruházott ember egész erejével a gátra. Neumann a német színházigazgatók sorában a legkipróbál- tabbak és legismertebbek egyike. Operaénekes volt előbb a bécsi udvari operánál s más elsőrangú intézeteknél, ritka sikerrel vezette egy ideig a lipcsei városi színházat s Wagner Richárd műveinek Európa-szerte útat nyitott egész Orosz-, Angol- és Spanyolországig. Ez erélyes és sokoldalú munkássága 1885 óta a prágai színháznak válik javára. Nem is múlja fölül e város német színpadát előadásainak jósága és műsorának gazdagsága tekintetében egy más sem, és számos jeles mű került az ő igazgatása alatt itt először színre, nem egy kitűnő tehetség tűnt föl és fejlődött az ő szín- padán. A prágai opera azóta Berlinben is vendégszerepelt s dicsőséget aratott. Ez időszakban ünnepelte meg a prágai színház egy fényes Mozart-cyklussal a nagy mester „Don Juanu-jának évszázados jubilaeumát, s egyébként sem mulasztott el az intézet egy irodalmi vagy művészeti szempontból nevezetes alkalmat sem, a mely képességének tanúsítására kínálkozott. Már pedig e képességet kemény próbára tette a Prágában időközben keletkezett új német