Page - 227 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Volume 15/1

227 Minthogy Prága legnagyobb építkezéseit Parier Péter vezette és bizonyára számos hazai munkást tanított ki; minthogy továbbá építményei az országbeli építészeknek egyben s másban mintául szolgáltak : egészen nyilván való, hogy Csehország építészeti tevékenysége a XIV. század második felében a német csúcsíves művészet hatása alatt állott, a melynek legtehetségesebb képviselője a kölni iskolából kikerült Parier Péter volt. És miként termékenyítő eszméi működésének fő helyéről, Prágából, eljutottak Kolinba és Kuttenbergbe : úgy természetesen az ország fővárosa volt ez időben az a góczpont, melynek változatos művészeti élete, kivált pedig építészete serkentőleg hatott az egész országra. A IV. Károly uralkodását jellemző művészeti állapot Parier utódja alatt sem szűnt meg. Az udvari művészek intézménye épségben maradt; a király külön udvari építőmestereket, festőket és miniatorokat nevezett ki. A megrendelőnek és a művésznek jogait s kötelességeit ezentúl is szerző- désileg állapították meg, sőt e szokás kiterjedt a festményekre, a képes kéziratokra és egyéb művészeti termékekre is. A czéhek intézménye is mindinkább megerősödött. Az a művészeti fölfogás, mely IV. Károly alatt jutott uralomra, a XIV. század végéig irányadó maradt. Ugyanis Parier Péter 1397-ig vezette a székesegyház építését, mely aztán fiára, Jánosra szállott; néhány évvel korábban pedig a prágai festők czéhe tetemesen gyarapodott bevándorolt és letelepedett német festőkkel. Ugyan ekkor azonban a hazai munkaerők köréből kiindúló újabb fordúlat jelei kezdtek mutatkozni, és a XV. század elején már határozottabb alakot öltöttek. Ekkor hazai építészek és miniatorok állottak a király szolgálatában; cseh származású prágai mesterek, példáúl Lutka Péter és Ulrik, mindinkább előtérbe léptek a prágai és a vidéki építkezések vezetésénél; a prachatitzi születésű Keresztély Budweisban, a neuhausi születésű Henrik kőfaragómester Pilsenben, Stanék mesternek unokaöcscse, János, pedig Krumauban a plebánia-templom beboltozásánál talált jövedelmező foglalkozást. Meglehet, hogy egyik-másik Parier Pétertől, vagy ennek valamely tanítványától nyerte kiképeztetését, s ennélfogva tanítójával közös alapon állott; de mihelyt mesterré lett, munkáiban önálló- ságra törekedett, a minthogy valamely iskolához való tartozás még nem jelenti az iskola irányának szolgai utánzását. Más részt az is igaz, hogy a hazai erők közt nem találkozott Parier Péterhez hasonló tehetség, a ki képes lett volna az itt-ott mutatkozó művészi önállóságot határozott rendszerbe 29*