Page - 250 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Volume 15/1

250 ban, továbbá a prágai „ junkerek" kétségtelenül a svábországi nagy építész iskolájából kerültek ki, s egymás után a külföldre vándoroltak, mikor Cseh- országban lassanként más irány kerekedett fölül és mikor a régebben oly élénk építkezés az összes érdeklődést lekötő vallási és nemzetiségi viszályok következtében mindinkább gyérült. A német csúcsíves * építészet talaján nagygyá fejlődött és általános tekintélynek örvendő irány mellett IV. Venczel idejében a hazai mesterek tevékenységéből egy második irány is keletkezett, a melynek kifejlődésére a Parler-féle iskola szintén gyakorolt hatást. Ezen irány követői az ország kisebb építkezéseit vezették, s jobbára az ország fővárosából hivattak meg, hol a IV. Károly idejebeli rendkívül élénk építkezés nagyban elősegítette a kívánalmakat kielégítő hazai erők kiképzését. Az utóbbi iránynak legterjedelmesebb és legnagyobb művei déli Csehországban maradtak fönn. Tanulmányozásukat leghelyesebb, ha a Szent Egyed tiszteletére szentelt mühlhauseni (Milevsko) templommal kezdjük meg. Tudva levő, hogy a mühlhauseni György által 1184-ben alapított premontrei kolostor és templom Csehország legkiválóbb román építményei közé tartoznak. Az Egyed-templom szentélye sokszöggel záródik és csillagos boltozatú három szakaszból áll; a szentélynek és az eredetileg kettős hajó déli falának ablakai három osztályúak és három, meg négy karajú díszük van. A szentély boltozatának bordái karcsú törzsű s egyszerű fejű fali oszlopokból nyúlnak föl és szintén egyszerű, kerek zárókövek kötik őket össze. A hajó boltozatának bordái ellenben faragott gyámokon nyugodtak. A boltozat utóbb beomlott, a gyámok azonban mind a két falon helyükön maradtak. A szentély éjszaki oldalához csatlakozó két szakaszos, egyenes záradékú sekrestye boltozatának bordái szintén gyámokon állottak. Magas, majdnem a födélig érő, és két fokozatú támasztó pillérek jelölik a szentélyen és a hajó déli oldalán a boltozat szakaszait. A déli oldal csúcsíves kapuja egyszerű, a sekrestye ajtajának bélletét pálczák és hornyok tagolják. A szentély, noha nincs szobrászati dísze, karcsúságánál és csínos boltoza- tánál fogva igen jó hatású. Érdekességét még fokozza az a körülmény, hogy az 1407-ben kötött és a krumaui herczeg Schwarzenberg-féle levél- tárban másolatban fönmaradt szerződés szerint János építőmester, Stanék mester unokaöcscse, kötelezte magát, hogy a krumaui plebánia-templom szentélyét a mühlhauseni mintájára boltozza be. A mühlhauseni emlékeknek a krumaui szentélylyel való összehasonlításából kiderül, hogy a szerződés