Page - 263 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Volume 15/1

263 mely az ó-városi czéhvel körülbelül olyan összeköttetésben volt, mint Roritzer, a regensburgi székesegyház építőmestere, a kőfaragók regensburgi gyűlésének 1459-ik évi határozataival. Az inaskodás ideje, a kőfaragók és a kőmívesek remekelése részletesen szabályozva volt. Azonban Csehország építőmesterei, noha egyes czéheik jól szervezett önállósággal birtak, érint- kezésben állottak a németországi czéhekkel is. így például Rosenberg Péter 1497 augusztus 3-ikán jóváhagyta a Rosenberg család birtokainak területén annak a kőfaragó-czéhnek az alapítását, a mely a passaui fő műhelylyel legszorosabb kapcsolatban szervezte tett. Az Annabergben kitört viszályok eligazítása czéljából összegyűlt kőfaragók 1518 július 26-ikán kelt és Szakállas György szász herczeghez intézett beadványukban kijelentették, hogy „a cseh királyságbeli, a sziléziai és a meisseni czéhtársak nagy méltat- lanságot szenvedtek" a magdeburgi műhely eljárása következtében. Úgy látszik, hogy az összegyűlt kőfaragók közt Rieth Benedek vitte az első szerepet; továbbá ott voltak: maulbronni Jörg mester Brüxből, Günther János Oberndorfból, Schremle Jörg mester Komotauból, végűi két kőfaragó- legény és pedig wimpfeni Fülöp Launból és Márton Plánból. A szóban forgó esetből kiderül, hogy, midőn Csehországban a művészeti tevékenység a huszita háborúk után újra föllendült, ugyanakkor a németországi hatás ismét érvényre jutott. Már Rieth Benedek pallérja, János, 1516-ban a kuttenbergi Borbála-templom építéséhez a négy fő műhely egyikének szék- helyén, Bécsben, szintén fogadott föl kőfaragó legényeket, a kiknek német neveik 1517-től fogva előfordúlnak a kuttenbergi számadásokban. Minthogy a nagyobb, akkor már többnyire cseh lakosságú városokban a kőfaragók és a kőmívesek önálló czéhekkel birtak, a melyeknek tagjai, ha nem kizárólag is, de bizonyára nagyobb részben szláv eredetűek voltak, önként érthető, hogy észrevehetővé vált az építészetnek azon iránya, melyet ezek fejlesztettek. Jaklik mester és fia, Venczel, Wodnianban működtek; schweidnitzi Benedek 1474-ben a sobéslaui tornyot építé; Blazek mester és elődje, Hanus mester, 1489-ben Kuttenbergben éltek; Venczel mesterre a prágai lőportorony építése bízatott, s utódja, prostéjovi Raysek Mátyás, Kuttenbergben, Gangban, Königgrätzben és más városokban is épített; Miklós mestert Pisekbe hívták meg, hogy az ott 1489-ben megkezdett torony építését tovább folytassa. Mindezen adatok azt bizonyítják, hogy a szláv irányú építés az ország több helyén fölül kerekedett. Raysek Mátyás volt ez irány legkiválóbb képviselője, a ki a kuttenbergi Borbála-templom