Page - 352 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Volume 15/1

352 hírnevű érczöntő mesterek, 1373-ban öntötték. A szobor fél életnagyságú; a ló mozdúlata meglepően élénk, idomai a valóság beható tanulmányozását árúlják el; a sárkányölő lovas tartása kissé elfogúlt. A magyar mestereknek e remek műve nem hatott serkentőleg a bronzöntés művelésére. így fölötte nyers kimunkáltságú apostolok díszítik a königgrätzi Szent Lélek templom keresztelő medenczéjét, melyet podlazitzi Bertalan apát 1406-ban készíttetett. Művészetileg csekély becsűek a későbbi időből való sárgaréz keresztelő medenczék is, melyeknek fölfordított harangalakjuk és három lábuk van, s melyek nagy számmal maradtak fönn. A XV. század második felétől kezdve mind gyakoriabbakká vált harangokat is csak elvétve díszíté a föl- feszített Megváltónak, Máriának, vagy a templom védszentjének sekélyen domború alakja. Egyébként a harangokon és a keresztelő medenczéken a XVI. század végéig uralkodtak a csúcsíves művészet formái. A bronz sírtáblák, a milyen a seebergi Buskoé 1499-ből, csak a renaissance művészet idejében váltak szokásosakká; ellenben a bronzöntés az egész korszakon át igen szép, jól kimunkált díszítményekkel látta el az ajtókat, minek bizony- sága a prágai Venczel-kápolna és az egeri Miklós-templom ajtaját díszítő oroszlánfej. A kő-szobrászat a csúcsíves építészettel együtt virágzott. A szobrászat ez ágában leleményességre és fejlett érzékre nézve valamely Parier Péterrel rokon szellemű mester vitte a vezérszerepet, a ki példával és tanítással gyakorolt hatást a vezetése alatt dolgozó szobrászokra. E mester kezének alkotásai a nemes alkotású Venczel-szobor, I. és II. Premysl Ottokár sír- emlékei és valószínűleg egy része azoknak a mellszobroknak is, melyek a prágai székesegyház oszlopos karzatát díszítik; a többi mellszobor, valamint a többi fejedelmi síremlék bizonyára ugyanezen mester fölügyelete alatt készült. A fölsorolt műveknek, valamint vlaschimi Oíko János prágai érsek emlékének, nemkülönben az uralkodók szobrainak, melyek a Moldava-híd ó-városi tornyán állanak, fő ismertető jelük, hogy a művész törekszik a kiváló személyek lényeges vonásait kiemelni; e törekvés fölismerhető még a XV. század utolsó negyedében keletkezett építmények szobrászati díszén is. A gmündi iskola szellemében kiképzett mesterek művelték legtöbb kedvvel és hivatottsággal az építmények szobrászati díszét; vésőjük alól számos szépen faragott zárókő, oszlop- és pillérfő, gyám, mennyezet és eredeti vízhányó állati alak került ki, de mindezen alkotásaikat túlszárnyalja a prágai Tein-templom kapujának pompás, gazdag szobordísze. A csúcsíves