Page - 401 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (2), Volume 15/2

402 Míg az akadémia vezetője és annak legtehetségesebb tanítványai éveken át e nagy föladaton dolgoztak : az alatt a képzőművészeti társúlat egy második nyilvános művészeti alkotást tervezett, s annak megvalósítását két fiatal művészre, Max József és Manó szobrászokra bízta, a kik szintén a prágai művészeti iskolán végezték első tanúlmányaikat. A gróf Radetzky tábor- szernagynak még éltében, hazája fővárosában állítandó emlékszobor volt ezúttal a föladat. A két testvér akként osztozott meg a munkán, hogy József, az idősebbik, a győzelmes és szeretett hadvezérüket paizsra emelő katonáknak az összes fegyvernemeket képviselő csoportját készíté el, Manó ellenben, a ki tíz évi római tartózkodásából ekkor tért haza, a fő alakot, a hős képmását mintázta. Az emléket Brugschmiedt Dániel Nürnbergben önté érczbe és 1858 november havában a császári pár jelenlétében leplezték le ünne- pélyesen — tíz hóval Radetzky halála után. x\zonközben kiváló idegen művészek is ellátogattak Prágába és ott elég foglalkozást találván, állandóan le is telepedtek. Ezek sorába tartoznak: Clarot Sándor, a jeles arczkép-festő, és Croll tájfestő, mind a ketten bécsiek, továbbá a Soldinból származó Piepenhagen Ágost, a kinek jobbára kis alakú, de tetszetősen előállított tájképei könnyen vevőkre találtak. O vele kapcsolat- ban megemlítjük a hazai Nawratil Ferenczet (született Schlauban 1798-ban), a kinek vízfestésű (gouache) kis tájképei szintén igen keresettek voltak. Wiehl Ferencz (született Tremosnicben 1815-ben) és Mayer Tádé (született Kaéerovban 1814-ben) általánosan kedvelt és sok megrendeléssel foglalkoz- tatott arczképfestők voltak. Tevékenységüknek szilárd alapjáúl szolgált az ébredező művészetkedvelés és a vagyonos középosztálynak mind inkább fokozódó szükséglete. Érdekes példája ennek, hogy egy művészetkedvelő prágai polgár a Neumühlen közelében levő házában egy nagy teremnek mezőkre osztott falaira Nawratil Ferenczczel tájképeket, a már említett Veith Antal nagybirtokos Liboch kastélyában ugyancsak Nawratil Ferenczczel szintén falképeket festetett. Ruben Keresztélynek számos és tehetséges tanítványai sorába tartoztak a már említett ifjú művészek közül néhányan olyanok is, a kiket elődjétől vett át és kik kedvvel vettek részt az élénk művészeti életben. Ilyen példáúl Manes József (szül. 1821-ben, megh. Prágában 1871-ben), a ki Csehországnak kétségkívül legnépszerűbb művésze. Fő figyelmét a cseh-szláv nép viseletére és szokásaira fordította ; kiváló gonddal és alapossággal tanúlmányozta Cseh- országban, Sziléziában és éjszaki Magyarországban a cseh-szlávok lakta ama