Page - 421 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (2), Volume 15/2

422 t körmenet Csehországban" czímű, nagy terjedelmű festménynyel lépett föl; a körmenetet életnagyságú alakokkal, a nap fényes világításában ábrázolja. E képet szülőhelyén, Citolibban, festé, a hol e végre külön nagy műhelyt építtetett. Az 1893-ik évi prágai kiállításon bemutatott legutolsó festménye természetes nagyságban két tehenet ábrázol, melyeket egy gabonaföld szélén egy fiatal leány másodmagával őriz. A legújabb kor festői a valóságot teljes világításban, a nap fényében szeretik ábrázolni és ekként gyakran épen az ellenkezőjét érik el annak, a mire törekszenek. Schwaiger János ez iránynyal ellentétben szabadjára ereszti képzelő erejét s leghivatottabb és legtehetségesebb ecsetelője a meséknek és a kísérteteknek („A vízi ember", „A steenfolli barlang"), melyeket megkapó ötletességgel állít elő. Belgiumi és hollandiai városok épületeit ábrázoló vízfestményei rendkívül gondos kidolgozásúak. E század második felének elején Prágában aránylag kevés arczképfestő volt; a bécsi származású, már előbb említett Clarot Sándoron kivűl, a ki élete végéig Prágában maradt, Brandeis János (meghalt 1872-ben) volt a legtöbbre becsült, az előkelő körök által legkeresettebb arczképfestő; Wiehl Ferencz (meghalt 1871-ben), Hölperl Antal és Jireőek Swatawa is jó arcz- képeket festettek. Ezeken kivűl keresett volt néhány festő, a ki vízfestésű kisebb arczképeket festett. Engerth Eduárd az alatt, míg a prágai akadémia igazgatója volt, néhány kitűnő arczképet festett és ekként fölkelté az érdek- lődést a festészetnek ezen, Prágában addig kevéssé művelt ága iránt. Egyik V legjelesebb egykori tanítványa, Zenísek Ferencz, ez idő szerint Prágában a legkitűnőbb arczképfestő. Lerch Leo volt az első, ki fiatal nők arczképét színes krétával rajzolta; ez eljárást, mely most oly nagy kedveltségnek örvend, Stuchlik Kamill, Grund Károly, Eminger Helén, Hilser Tivadar ügyesen és ízléssel gyakorolják. Helmessen Gusztáva és Höna-Senft Hedvig újabb időben szép sikerrel művelik a sokáig mellőzött miniatűr-festést. A tájfestést a prágai akadémián hosszú ideig egészen elhanyagolták; a tájfestészeti tanári állás gazdálkodási tekintetekből 1816-tól 1835-ig, tehát tizenkilencz éven át, majd Haushofer halála után, 1866-tól 1887-ig, tehát huszonegy éven át betöltetlenül maradt. Haushofer Miksa, a kit sógora, Ruben idejében 1844-ben Münchenből hívtak meg a prágai akadémiára, haláláig tanította a tájfestést és számos szép tehetségű tanítványa volt. Noha huszonkét évig tartózkodott Csehországban, tájképeinek tárgyát szülő- földjéről, Bajorországból és a szomszédos alpesi vidékekről kölcsönözte.