Page - 432 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (2), Volume 15/2

433 művészi ipar ápolásáról. Fájdalmas hatást tesz az emberre az, hogy Cseh- ország történetében sokkal több adatot talál a művészi ipar termékeinek megsemmisítéséről, sem mint az ipari tevékenység előmozdításáról. Minden mozgalmasabb korszakkal karöltve járt a művészi ipar kisebb emlékeinek elpusztítása. A csehországi művészetnek megszámlálhatatlan kisebb alkotása enyészett el már a legrégibb időben; majd brandenburgi Ottó, krajnai Henrik, utóbb luxemburgi János uralkodása és végűi a huszita háborúk idejében. A mi akkor kikerülte a romlást, vagy a mit újból helyreállítottak, azt elsöpörték a harminczéves háború viharai, és az 1806-ik és 1809-ik évi pénzügyi rendeletek, mint az egész monarchiában, úgy Csehországban is elnyelték az ötvösművek utolsó maradványainak legnagyobb részét. A sors e csapásai következtében az ország, mely egykoron a művészi ipar számos ágában híres volt, most aránylag igen szegény e fajbeli régibb művekben. Különösen áll ez a legrégibb időről, a román korszakról. Fölötte gyér számú emlék maradt fönn a káptalanok szigorúan őrzött kincstáraiban és újabb időben a föld gyomrából, melyben még sok emlék rejlik, véletlen ásatások alkalmával napvilágra került egy s más. A csekély számmal fön- maradt emlékek közül mi az idegen munka és mi a hazai szorgalom gyümölcse? A kicsiny és könnyen vihető tárgyak, a milyenek a művészi ipar termékei, mindig adás-vevés, a csere-bere czikkei voltak. Némely dolgokat idegen kereskedők hordtak az országba, másokat külföldön útazott mű- kedvelők szedtek össze becses emlékekűl, ismét másokat valamely idegen adott ajándékúl. A megmaradt emlékek legnagyobb részben, majdnem kivétel nélkül egyházi tárgyak, melyek az egész keresztény világban körül- belül egyformák voltak és egyforma módon készültek. Magától érthető, hogy az ország lakossága már a kereszténység meg- honosodása előtt is némi ügyességgel gyakorolta a művészi ipar egyik-másik ágát ; utóbb aztán még nagyobb járatosságra tett szert, és számos helység neve világosan mutatja, hogy egész községek űzték az ipar valamely ágát és abban kiváló járatosságot sajátítottak el, a mi a szlávok lakta országokban ma sem tartozik a ritkaságok közé. Okiratokban gyakran fordulnak elő olyan községi lakók nevei, a kik a fazekasságot, a lakatosságot, az ötvös- séget, stb. gyakorolták. A kolostorok elöljárói tudták legjobban értékesíteni alattvalóik ügyes- ségét, a mennyiben azt a templomok díszítésére használták föl, s egyszers- mind maguk és szerzetes társaik a művészi ipar számos ágát gyakorolták. Cs. 55