Page - 435 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (2), Volume 15/2

436 az orosz származású Kunigunda özvegy királynét. II. Ottokár, az „arany király" után is maradt fönn egy ötvösmű, ez a Regensburgban levő kereszt, melyet drágakövek és zománcz díszítenek és melyen ez a fölírás áll: „Rex Ottocarus me fecit". A csúcsíves művészet a kisebb tárgyakon a XIV. század elején jut teljesen érvényre, a minek példái : Kunigunda apátnőnek 1303-ból való pálczája, továbbá ugyanezen apátnő passionaléjának miniatur-képei, a melyek közül az első lapon levő az apátnőt trónon ülve és kezében pálczát tartva ábrázolja. Nem régiben pedig Habsburg Rudolfnak sírjából, a ki 1307-ben mint cseh király halt meg, több jelvényt a Szent Vitus templom kincstárába helyezték át, köztük egy egészen hasonló koronát is, melyet ponczolt díszítmények borítanak. Rendkívül gazdag volt Szent Adalbertnek aranyból és ezüstből készült koporsója, melyet drezitzi János püspök 1305-ben a Szent Vitus templomban állíttatott föl. Sajnos, e szép emlék is elpusztult. Ebbe az időbe esik az aranyművesség fejlődésének a kezdete és valószínű, hogy a mesterek, kik akkor Prágában éltek, valamely szabályzatokhoz tartották magukat. II. Ottokár király is megtisztelte őket bizalmával, a mennyiben megadta nekik a jogot, hogy az ezüstöt hitelesítsék ; a jog, melyet később megvontak ugyan tőlök, azt bizonyítja, hogy az aranyműveseknek bizonyos testületi szervezettel kellett birniok, a mely szervezet azonban csak 1324-ben állapíttatott meg, a midőn a prágai aranyművesek czéhben egyesültek. A luxemburgi házból való első uralkodó idejében az aranyműveseken kivűl a fegyverkovácsok is külön czéhet alkottak, mely már 1228-ban fönnállott. A művészi ipar többi ágáról IV. Károly idejéig vajmi keveset tudunk, annál többször tétetik említés olyan munkákról, melyek nem ipari készít- mények, hanem a házi szorgalom termékei, t. i. hímzések. Leginkább a kolostorokba visszavonult királyi herczegnők és az előkelő családokbeli hajadonok voltak azok, kik Szent Ludmilla, az első keresztény fejedelemnő példáját követve, avatott kézzel pompás hímet varrtak az egyházi ruhákra; még IV. Károly idejében is őrizték a fejedelemnő egy művét, egy nagy templomi zászlót. Erzsébetről, a Premysl család utolsó női sarjáról határo- zottan állítják, hogy értékes egyházi ruhákat hímzett és azokat a prágai székesegyháznak ajándékozta, továbbá hogy fiának, IV. Károlynak a neje, Blanka, franczia herczegnő Szent Vitus templomát ajándékozta meg ilyetén gazdag hímzésű ruhákkal. Ekként Szent Vitus templomában és egyéb templomokban aranynyal és gyöngyökkel hímzett számos drága ruha gyűlt