Page - 469 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (2), Volume 15/2

470 emberi eleség is elég nevezetes volt, sőt még ma is kedvelt a magvából készült daraleves, mint a gyermekek eledele. Jóllehet az árpához hasonlag a zab is tavaszi növény, érési ideje mégis hosszabb valamivel, mint amazé, s így a hegyvidéken nem ritkán bizony megesik, hogy az érett zabvetést a hó még lábon éri, s ekkor csak a következő tavaszszal aratják le. Szalmája bár szintén használják takarmányát, nem olyan tápláló, mint az árpáé. Ujabb zabfajtákkal számos kísérletet tesznek, hogy megállapítsák, vájjon a skót, a kamcsatkai, vagy az ausztráliai és más egyéb változatok nem jövedel- mezőbbek-e; ez idegen fajták azonban mindeddig nem tudták még a honi bugás zabot uralkodó állásából kiszorítani. Csehország gabonanövényei közé számítandó a köles (Panicum milia- ceum) is, melynek magja a kedvelt köleskását szolgáltatja. Inkább az ország éjszakkeleti részein van elterjedve, mint egyebütt, s emberi táplálékul szolgáló jóizű magján kivűl, a barmok számára is elég jó takarmányt ád a szalmája. Ma már a tengerit, vagy török búzát (Zea Mais) is oda kell sorolnunk Csehország kenyérnövényei közé, még pedig mint azon újabbkori termékek egyikét, melyek melegebb éghajlatú vidékekről származva, itt csak később honosodtak meg az előbbieknél. Csehországban azonban a tengeri teljes megéréséhez kellő melegmennyiség nincs meg minden nyáron, miért is magnak való mívelése nem valami tetemes. Ellenben zöld takarmányúl igen kedvelik, mert némely fajtái, mint a „lófogú" és egyebek oly sok, nagy és zamatos levelet és szárat adnak, hogy (kivált a fejős tehenek számára) kitűnő táplálékul szolgálnak, miért is ma a tengerinek, mint takarmány- növénynek termesztése igen kiterjedt. Hüvelyes vetemények. Némely hüvelyes vetemények már időtlen idők óta az általán elterjedt gazdasági növények sorában szerepelnek a cseh földön, míg mások csak újabb időben honosodtak meg s mind máig csak kisebb mívelési területre szorítkoznak. Első sorban a borsó (Pisum sativum és arvense), meg a lencse (Ervum lens) a legrégibb idő óta honos hüvelyes vetemények. Mind a két igen tápláló növény nagyon kedvelt s meglehetősen elterjedt úgy annyira, hogy a kettő együttvéve 30.000 hektárnyi (legújabban valamivel kevesebb) területet foglal el, legkivált a mészben bővelkedő silur- és kréta-alakúlatú vidékeken, tehát Közép- és Nyugati-Csehország nagy részén, a honnan kitűnő minőségű főzeléknek való árú kerül. Mind a kettőnek a szalmája becses és a jóféle réti szénával majdnem fölérő szálas takarmány.