Page - 488 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (2), Volume 15/2

489 fölnevekedettek közül a legjobbak kiválasztása által a kisbirtokosság is derék ivadékhoz jusson. Sikerültebb tenyésztési és ápolási eredményekért szép díjakat is osztanak ki a vidéki kerületi kiállításokon és kiállítási vásárok alkalmával. Nevezetes eszköze a marhatenyésztés emelésének a Cseh törzskönyv szervezése, melyet 1867 óta vezetnek oly czélból, hogy írásilag is kimutat- ható legyen a tiszta vérű marhák származása. E könyv vezetését a cs. kir. hazafias gazdasági egyesület kezdte meg, s tőle később a cseh királyság középponti egyesülete vette át. A mióta a szarvasmarhatartás fő hasznának, a tejnek értékesítése az e téren minden haladásnak útjában álló bérletrendszer megszűnésével a birtokosok saját kezelésébe ment át, azóta ez irányban is némi javúlás mutatkozik. A tejföl-, vaj- és sajtkészítés régi módjait mindinkább korszerű eljárások váltják föl. A nagybirtokosság a tejet jól záródó érczedényekben, vasúton szállítja a városokba, a melyek meg a tej elárúsítását az útczákról és piaczokról mindinkább tiszta és takaros berendezésű boltokba igyekszenek terelni ; a vajkészítést pedig ma már a kisebb gazdák sem kicsinyben űzik, mint régente, hanem szövetkezetekbe állanak össze, melyek az egyesektől beszállított naponkénti tejet összesítve dolgozzák föl és szállítják vajjá, vagy sajttá alakítva a honi piaczokra, sőt a külföldre is. E szövetkezeti tej- gazdálkodással együtt jár a savónak czélszerű értékesítése is a sertéshízlalás szolgálatában. Csehország juhászata, mely néhány évtizeddel ezelőtt még tisztes helyen állott az európai állattenyésztés terén, minthogy a posztógyárakat elsőrendű gyapjúval látta el s a külföldre is szállított kosokat, mai napság az állatok száma tekintetében egykori magaslatának a felére szállott alá. Századunk közepén valamivel túl még megvoltak azok a törzs-juhászatok, a melyeket Mária Terézia egyenes buzdítására Csehország főurai jószágaikon berendeztek s idő folytán tetemesen ki is bővítettek. E juhászatok a mondott időig híresek valának az Electoral- és Negretti-Merino-gyapjúk kiváló finomságáról s ezerszámra adták el nemes kosaikat oly árakon, melyek ma meséseknek tetszenek ; így pl. a Schwarzenberg herczegek vorliki uradalma egy-egy negyedfél éves kost 1818-ban 6.000—8.000 forintért adott el. Még ma is láthatók azok a nagy szabású juhaklok, melyek abból az időből valók, mikor még egész uradalmak pusztán a Merino-juhászattal foglalkoztak s kitűnően képzett juhász-személyzet gondozta a becses állatokat. Ily nemes Cs. 62