Page - 507 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (2), Volume 15/2

8ÒÒ A szálerdő-üzem leginkább tarvágással s a tűlevelűek tenyésztésével, a hegységekben ÍOO—120 éves, a síkföldön ÍOO évesnél rövidebb időközű vágáskorral az ország egész területén el van terjedve ; tisztán lombos erdőt majdnem csupán bükkösök alkotnak. Hol az árnyéktürő fanemek s ezek közt különösen a bükk és a jegenyefenyű, meg a termőhelyi körülmények a tarvágás alkalmazását meg nem engedik, ott a fokozatos fölújító vágás van szokásban, mire nézve a winterbergi, frauenbergi, hirschbergi s még más erdők is mintákúl szolgálhatnak. A tiszta szálaló-üzem a rendszeresen kezelt erdők területén csak a legmagasabb hegytetőkre s oldalokra szorít- kozik, hol a talajnak bármily csekély pusztulását is meg kell akadályozni ; a kisbirtokosok apró darabokra szaggatott erdőcskéiben azonban, kivált az ország déli részén s a morva határhegységben igen szokásos. Fanemek szerint Csehország erdeinek 6°/0-át tisztán lombos levelűek, l2°/0-át lombos és tűlevelűek elegyesen s 82°/0-át tisztán tűlevelűek alkotják. A lombos levelűek közt legelterjedtebb a bükk, mely mintegy 52.000 hektárt foglal el, azután következik a tölgy 39.000 hektár területtel, végűi sorban egymásután a nyír, éger, kőris, szil, juhar, gyertyán, stb. együtt mintegy 50.000 hektár területtel. A bükk általában véve szálerdő-üzemben kezeltetik, s bátran el lehet mondani, hogy a fa, mely a Cseh-erdő s a piseki, vorliki, hirschbergi s más erdőségek ősbükköseiből kerül fejsze alá, úgy tömegtartalomra, valamint vaskosságra nézve egyaránt páratlan. Tiszta bükkösök jobbára csak a közép- hegységekben s a magas hegységek előhegységeiben fordulnak elő, de a juharral együtt a fenyvesek közé elegyedve még 700 méter tengerszín fölötti magasságban is jól tenyészik. A tölgy, mely nagyobb részt saij- és középerdő-üzemben kezeltetik, különösen a magas hegységben található, hol kisebb kiterjedésű tiszta állab- részleteket alkotva, vagy csoportosan és egyesével a fenyvesek közé keve- redve fordul elő és pedig az egész ország területén, különösen pedig a déli részén, s egyik faja, a kocsános tölgy, a wittingaui erdőben kitűnő fürészelt árút s bodnárfát szolgáltat. A nyárfa, éger és fűz a folyammenti lapályokon a folyók és patakok áradmányain alkot erdőket; a mellett a közép- és sarjerdők hézagaiban mint töltelékfa is gyakran előfordúlnak. A szálerdőkben, fájának nagy becsénél fogva, csak az éger bír nagyobb fontossággal. Az említett többi fanem, ha valahol előfordúl, mihelyt reá, mint véd-állabra, szükség nincs, a nyír