Page - 511 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (2), Volume 15/2

512 s még gyakrabban oda ajándékozzák a támogatásra szoruló községeknek és kisbirtokosoknak. A szakirodalomban ismertetett ültetésmódok közül nincs egy sem, a melylyel Csehországban kísérletet nem tettek volna ; így most azok használhatóságáról kiterjedt állabok tehetnek tanúbizonyságot. A jó példának s az ingyen csemetékhez való könnyű hozzájutásnak lehet köszönni, hogy a nép ma már nem ellenséges indulatú az erdészet iránt, sőt különösen a délibb vidékeken az erdő vágásaival együtt legelőket és silányabb szántó- földeket is beerdősít s maga jó szántából hozzácsatol erdejéhez. Nagy szabású kísérletek történtek helyenként a tőzeglápok beerdő- sítésével is már közel 120 év óta, még pedig a legjobb eredménynyel. A wittingaui uradalom maga 3.000 hektár ilyen erdőt tud mutatni, közben vágható állabokat, melyek évi fatömegének szaporodása hektáronként 4.0—5-6 köbméterre rúg. Az erdőtermények létrejövéséhez kellő huzamos idő, s még inkább a netaláni szükségtől való félelem a múlt század vége felé általános figyelem tárgyává tette az erdő használásának szabályozását. Majdnem egyidejűleg mindenfelé hozzáláttak az erdőbirtok fölméréséhez, az állabok elkülönítéséhez s általában az erdők berendezéséhez, fölhasználván a legkülönfélébb módokat. A jelen század negyedik évtizedében a szász erdőrendezési módszer is útat tört magának Csehország erdőgazdaságaiba. Legelőször a gróf Thun-féle tetscheni uradalomban, Wittingau város erdeiben, a gróf Bouquoi-féle gratzeni uradalomban és Schwarzenberg János Adolf herczeg erdeiben alkal- mazták; ezeket aztán más erdőbirtokosok is követték, úgy, hogy a jövedelmet szabályozó erdőrendezésnek ez a módja Csehországban a legelterjedtebbé lett. Ma a legtöbb erdő a terület domborúlati körülményeinek megfelelő nyiladékhálózattal vágás-sorozatokra és tagokra van osztva. A vágatási terv már nem az egész forda-időre, hanem többnyire csak egy-egy évtizedre készül; ennek elteltével a koronként ismétlődő felülvizsgálásokból kell kitűnnie, hogy az eddigi gazdálkodási intézkedések mennyire voltak sikeresek, s micsoda változtatások teendők rajtuk. Az erdő állapotáról a gazdasági, állab- és terepfelvételi térképek áttekinthető, világos képet tárnak elénk, s a termelt faanyagok pontos kimutatásai, valamint az állabok idősségét feltűntető korfokozat-táblázatok módot nyújtanak a birtokosnak, hogy erdőben fekvő vagyonának állományáról s erdőgazdálkodásának gyümölcsözéséről bármikor meggyőződést szerezhessen. Még a községek és a kisbirtokosok közül is sokan berendezték erdejüket, úgy, hogy 1876-ban a csehországi