Page - 529 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (2), Volume 15/2

530 három aknát míveltessen, a melyek segítségével az egész mélyben fekvő terület alaposan kikutattatnék. Joachimsthal, a régi tisztes bányaváros, ősidők óta fő helye annak a 75 négyszögkilométernyi bányakerületnek, melyhez nyugaton Abertham, keleten Dürenberg és éjszakkeleten Gottesgab bányái tartoznak, s a mely mindenkor úgy szólván a szíve és fő ütőere volt a gazdagon megáldott Érczhegységnek, s az idővel változott körülményekhez képest még ma is annak nevezhető. Épen Joachimsthalban és körülötte őshegységi pala, főkép csillámpala kőzetek vannak, melyek jellemző voltuk, nevezetesen finom szemcsés szerkezetük miatt joachimsthali pala néven ismeretesek. E palákon vaskos porphyrmenetek és bazaltok hatnak át. E kevert kőzetalakúlatokon keresztül húzódik számos ércz-ér részben éjszakról dél felé, részben keletről nyugatnak csapódó vonalakban. Ezek az erek még az érczhegységi telepek átlagánál is nagyobb mértékben kitűnnek az által, hogy igen dús változatosságban lelhető föl bennük az érezek és egyéb ásványok nagy sokasága, melyből kivált az ezüst, réz, kobalt, nikkel, arzenikum és viszmút említendők. Legnevezetesb azonban az ezüst mellett az urán-ércz, melyet főleg újabb időben mindenféle árnyalatú urán-festékekké dolgoznak föl vegyi úton az üveg- és porczellán-festésben. A nevezett két joachimsthali érhálózat közül kezdet óta főkép az éjszakiak valának dúsabbak érczekben; kibúvásaikat többnyire számos ősrégi hányó mutatja, így különösen az úgy nevezett „Schweizergang". Joachimsthal környékén már aXV. században ástak ezüstöt; a XVI.-ban a Schlick grófok vették kezükbe az itteni bányamívelést s 1518-ban az időközben megalapított bányavárosban egy pénzverőt állítottak, a hol az első „Joachimsthaler", később pusztán csak „Thaler" (tallér) nevű pénzeket verték. 1526 táján állítólag 8.000 munkás dolgozott Joachimsthalban és környékén. 1545-ben az egész bányamívelés a koronára szállott át, Joachimsthalt I. Ferdinánd királyi bányavárossá emelte s 1548-ban kiadta az ismert „joachimsthali bányatörvény "-t, mely később más bányavárosokban is érvényre jutott. Ez idő tájt Joachimsthalban évenként legalább 27.000 márka ezüstöt aknáztak ki s a bányák évi tiszta jövedelme 43.000 tallérra (a régibb Schlick-féle korszakban még többre) rúgott. Később a termelés alább kezdett szállni, a legnagyobb károsodást azonban a harminczéves háború alatt szenvedte a bányamívelés, úgy, hogy 1651-ben a joachimsthali pénzverőt