Page - 555 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (2), Volume 15/2

556 ez új frisselési eljáráshoz mindenekelőtt phosphortalan nyersvas kellett, a minőt a cseh vasérczekből lehetetlen volt előteremteni. Hogy tehát Kladno a maga síngyártásával ne maradjon egészen hátra a megélénkült versenyben, nem lehetett a Bessemer-féle eljárás elől elzárkóznia, de a nyersvasat hozzá idegen, phosphortalan vasérczekből kellett beszerezni s így a saját (nuéitzi) érczeiből való termelést a gyárnak tetemesen alább kellett szállítania. Egész odáig mentek e koczkázatos vállalkozásban, hogy Stájer- és Bajorországban vásárolták a Bessemer-nyersvasat s 1875-ben megnyitották a két Bessemer- kemenczére berendezett új kohót. A Bessemer-aczél gyártása ugyan minden technikai akadály nélkül egészen jól sikerűit, de az éreznek költséges beszer- zése tetemesen csökkentette a vállalat jövedelmezőségét. Szerencsére még a hetvenes években sikerűit4 megint egy angolnak, Gilchrist Tamásnak, a Bessemer-féle eljárás olyan módosítását kitalálnia, melylyel a nyersvas phosphortartalma salakítás útján eltávolítható s így belőle kifogástalan (vas vagy aczél) anyag gyártható. Ez sikerűit is úgy, hogy a Bessemer-kemenczét (converter) az eddigi savas (kvarezos) béllet helyett teljesen mészszel, vagy dolomittal béllelték ki. Az új találmány az egész világ vasiparában fölötte nagy átalakúlást idézett elő azon országok és vidékek javára, a melyek épen phosphorban dús érczekkel bővelkednek ; így a többi közt Csehország, főkép pedig a kladnói vasgyár is sokat nyert vele. Ez a gyár rögtön meg is ragadta a kínálkozó kitűnő alkalmat s azonnal hozzálátott, hogy a (feltalálójáról) Thomas-félének nevezett új eljárást a cseh és különösen a nucitzi érczeken kipróbálja. 1879 tavaszán egy cs. k. hely- tartósági bizottság jelenlétében tették vele az első kísérletet, a mivel Cseh- ország vasiparában új, a mai kiváló fejlettségre vezető korszak kezdődött. Kevésbbé szerencsés volt a prágai vasipar-társúlat kladnói gyáránál a nuőitzi vasérczekkel hasonló körülmények közt dolgozó „Cseh bánya- társaság*, a mely (egykor Fürstenberg-féle) berauni vasgyárait a hetvenes években szép, coaksos nagy olvasztóval (a königshofi Károly Emil-kohóval) bővítette ki ; mert a Thomas-féle eljárás gyakorlatának jogát másod sorban a „Teplitzi bádoghengerlő-gyár" czége szerezte meg. Ez a visszásság csak azzal szűnt meg, hogy először is a prágai vasipar-társúlat 1886-ban egybe- olvadt a cseh bányatársasággal, ezenkívül pedig a Thomas-kohóval dolgozó teplitzi hengerelő-gyár is olyan szövetségbe lépett velük, hogy a königshofi nyersvasat (a mennyiben nem mindjárt az ottani nagy öntőműhelyben dolgozzák föl) a teplitzi Thomas-kohó alakítja át aczéllá. A königshofi