Page - 559 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (2), Volume 15/2

560 kladnói medenczének csupán a déli szélén (mindjárt Kladnónál egész Rapitz- Bustéhradig) van ez így. Ez agyagpalán nyugvó széltől (vagy kibúvástól) fogva a carbonium-rétegek eleinte meglehetős meredeken ereszkednek le (Kladno városa alá is beérve), tovább azonban mindegyre csekélyebb lejtéssel húzódnak éjszak felé s épen ezen éjszaknak tartó kiterjedésükben födi őket mind több ifjabb geologiai réteg, kivált permi és kréta, helyenként pedig (így Vinaritznál) bazalt is hatolt közéjük, mely az érintkezési fölszíneken a szénnek több centiméternyire természetes elcoaksosodását idézte elő. Ez az éjszaki szárnya a medenczének azonban még eddig ismeretlen távol- ságba és mélységig terjed tovább. A kladno-bustéhradi szén fölfedezését megelőzte a klein-píílepi telepek (Kladnótól délre, Unhoscht és Beraun közt) föllelése a XV. században (1463). A XVI. század elején a klein-pfílepi kőszenet állítólag a mai Chrbina-erdőben a Kaőák patak melletti vaskohók fűtésére használták, a miről a még ma is látható kemenczeromok és szénmaradványok látszanak tanúskodni. Amaz időtől fogva szüntelen ismétlődő sejtéssel tapogatództak a Kladno felé kínál- kozó nagyobb kincs irányában, de csak 1772-ben vezetett egy véletlenül föllelt fekete vakondtúrás Räpitz közelében, a bustèhradi uradalomban az ottani kőszénkibúvás fölfedezésére. A szenet mindjárt tárnaszerűen kezdték kifejteni (József- és Gottfried-tárna), s ezzel meg volt vetve a rapitz-bustéhradi kőszénbányák alapja. Ez idő s kivált 1800 óta nem pihent Kladno körül a kőszén utáni kutatás; számos helyütt 20—30 méternyi aknákkal keresték, a hol jóval utóbb (i860 felé) mintegy 300 méternyi mélységben akadtak rá. Végre 1842-ben az államkincstár hivatalos kutatóbizottságot léptetett életbe, mely a Kladnótól keletre eső területet fúrások és ásások által szabályszerűen megvizsgálta s eredménykép a legszélső keleti végen — Brandeisl mellett — egy kettős akna (Mihály és Layer) fúrására, Kladnótól éjszak-keletre pedig két főakna (Thinnfeld és Kübeck) mélyesztésére vezetett. Ez aknák csak 1853—1858 közt érték el 240—340 méternyi mélységben a kőszenet, még pedig a brandeisli aknázások csak silányabb vagy egészen rosz minő- ségű, a kladnói aknazások ellenben 9 —11 méternyi vastagságú kitűnő kőszénre bukkantak. Időközben már 1846-ban sikerűit egy Vána nevű s Novotny Venczel prágai polgár szolgálatában álló egyszerű bányásznak a kladnói kőszén- telepet mindjárt Kladnótól délkeletre (Stépanow-Krocehlavnál) 20 méternyi mélységre mintegy 2 méter vastagságban föllelnie. E szerencsés fölfedezés