Page - 565 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (2), Volume 15/2

566 Hogy Miröschaunál kőszéntelepek vannak, azt már rég tudták. Az ottani kőszénképződményi homokkövet olvadó kőnek a szomszédos vaskohók számára egy kőbányában fejtették; a harminczas évekig azonban az ottani kőszénalakú latot meddőnek tartották. Itt (éjszakon) és ép így kelet, meg nyugat felé is a carbonium-rétegek az alsó siluron (Barrande B-emeletén) nyugszanak, míg délen silur előtti palákba (nevezetesen egy kovapala- tuskóba) vágódnak be; carboniumnál fiatalabb rétegek itt nem fordulnak elő. Az első szénkutatás Miröschauban 1833-ban történt, mikor (közel a déli kibúváshoz) egy alig 15 centiméter vastag kőszéntelepecskére (az utóbb megállapított csekélyebb alsó telepre) bukkantak s azt (részben a víz benyo- mulása miatt is) abbahagyták. Később (1842-ben) a kincstár az ellenkező oldalon (Dobfívnál) kutatott alig jobb eredménynyel, s két más fúrási kísérlet után (melyek nem hatoltak elég mélyre) fölhagyott a további kutatással. Végre 1857-ben sikerűit két magánkutatónak (Jahnlnak és Grimmnek) a fő telepet mintegy másfél méter vastagságban (beleértve a közbenső réteget is) fölfedezni s á miröschaui szenet kereskedelmi czikké 'tenni, a mi azonban akkor még épen nem hajtott valami fényes jövedelmet. A miröschaui szénbányák igazi föllendülésére csak a hatvanas években került a sor, mikor a bányák az (alakilag csak 1868-ban szervezkedett) „Miröschaui kőszénbányatársúlat" tulajdonába kerültek, a mely czélszerű s a korral haladó bányamívelés útján a miröschaui szenet megérdemlett méltatásra juttatta. E részben a követelménynek mindenekelőtt az ottani nehézségekhez képest egyedül helyes tulajdonképeni aknaszerű mívelés tett eleget, a melynek azonnal igen czélszerű berendezésű aknák (a Leopoldina- és Margit-akna) építése, a kiszállításra és vízemelésre gőzerővel való fölszerelése, kitűnő szén- mosó művek, villamos villágítás, stb. lettek segítségére. Elég jókor (1869) létesült a bányának a cseh nyugati vasúttal (Rokitzan állomáson) való össze- kötése, mely utóbb (188 l-ben) a rokitzan-miröschau-nezvéstitzi kereskedelmi vasúttá bővült ki. A coaksszá kitűnően feldolgozható miröschaui szén ily irányú értékesítésére már 1863-ban nagyszabású coaksgyárat állítottak magában Miröschauban (a dr. Bauer-félét), később pedig egy másikat Rokitzanban (a Ringel-félét) ; az ezekben gyártott coaks a közelebbi környék határain túl is piaczra került és kerül. A tulajdonképeni miröschaui medenczén kivűl később annak keleti szomszédságában egy második kisebbet is találtak és kezdtek meg, a skofi- tzit, melynek geologiai sajátságai hasonlók az előbbiéihez.