Page - 569 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (2), Volume 15/2

570 és tovább délre) hatalmas lerakódása nyúlik át a határon Csehországból a szomszédos Porosz-Sziléziába. E homokkő-lerakódásból éjszakkeleten Walden- burgnál, délnyugaton pedig Schatzlar- és Schwadowitznál lépnek ki a kőszén- képződmény rétegei, melyek egy Landshuton és Liebaun keresztül húzódó keskeny carbonium-szalag útján az ottani hatalmas porphyr- és melaphyr- áttörések daczára is összefüggésben állanak, s a porosz oldalon a híres és igen jövedelmező waldenburgi, a cseh félen pedig a szerényebb schatzlari és schwadowitzi széntelepeket foglalják magukban. Geologiai korukat tekintve a waldenburgiakat tartják a legrégibbeknek (egész az alsó-carboniumig érőknek), a schwadowitziakat pedig a legifjabbaknak (egész a permi alakú- latig érőknek); a schatzlari rétegek e kettő közt középhelyen állnak korukat illetőleg. Jellemzi mindezen kőszénképződményeket közepes vagy épenséggel csekély vastagságú számos telepük és szenük tapadós volta, a melynek a waldenburgi coaks kiváló hírét köszönheti. Waldenburgban 30, Schatzlarban 20-nál több és Schwadowitzban is majdnem ugyanennnyi kőszéntelep van, s mind a három helyen egy fekű- és egy fedű-telepvonalat lehet megkülön- böztetni. Schatzlarban mintegy 10, alig egészen f/2 méternyi vastagságig menő telepet, Schwadowitzban a fekű-telepvonalból 6 és a fedű-vonalból 3 telepet fejtenek ; azonban a telep legnagyobb vastagsága ott is, itt is (még pedig ez is csak kivételesen találhatólag) kevesebb 2 méternél. A schatzlari szénvidék ép úgy, mint a schwadowitzi, csak igen csekély terjedelmű. Schatzlarban két vállalat (a „Müller testvérek bányái" és az „Erlanger báró schatzlari kőszénbányái") körülbelül egyenlő részesedéssel összesen évenként mintegy másfél millió métermázsa szenet termelnek; Schwadowitzban pedig Schaumburg-Lippe herczeg bányái nem egészen egy milliót, a minek körülbelül egy negyedét ugyanott égetik coaksszá s még kisebb részét koczkakőszénné dolgozzák föl. Barnaszén. Csehország mai összes évi kőszénaknázása, mely 21.000 munkást foglalkoztat, 37 millió métermázsára rúg és 12 millió forint értékű. Ezzel szemben évenként 122 millió métermázsányi barnaszenet aknáz ki 23.000 munkás, 18 millió forint értékben. Látnivaló tehát, hogy a „fekete" arany roppant nagy bőségét a „barná"-é mennyiségre nézve 230 százalékkal, pénzértékre nézve azonban már csak 50 százalékkal, de a véle foglalkozó munkások számát tekintve már csupán 10 százalékkal múlja fölül. A kőszén- nek métermázsája ugyanis helyben a bányánál átlag 32'/a krajczáron, a barnaszéné ellenben csak 15 krajczáron kél el, s a munkás (a mai aknázási