Page - 602 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (2), Volume 15/2

603 dés fejlődésének eredménye, a melynek azonban itt csak a főbb mozzanatait jelezhetjük. Mint egyebütt, itt is legnagyobb részben a kézművességből fejlődött ki az ipar. Keletkezése, gyarapodása és mai állapota az összes iparágak e fejlődésének legalább a főbb vonásaiban való ismerete nélkül nem érthető meg. De erről nem is szólván, nem csekély számú Csehországban azon, még pedig kiváló iparágak száma, melyek mindjárt kezdetüktől fogva sajátszerűen gyáripari jelleggel tűnnek föl, a mint alább látni fogjuk. Tévednek, a kik a csehországi ipart alig tartják kétszáz évesnél régibbnek s keletkezését a XVII. század végére, a harminczéves háborút követő időkbe teszik. Midőn ez iparnak jóval régibb gyökereit föl akaijuk A szűcsök (1536- évi) és a kocsigyártók (1561. évi) pecsétje. deríteni, épenséggel nem kívánunk a történelemelőtti idők homályába visszanyúlni; de annyit mégis megemlíthetünk, hogy már a XII. század krónikái és okiratai is számos kézművességet sorolnak föl, mint a melyek a szláv zupani várakban és falvakban honosak voltak. Nevezet szerint szólnak a molnárokról, patkó-, üst- és fegyverkovácsokról, kőmívesekről, ácsokról, esztergályosok- és kocsigyártókról, említik a kádárokat, gölöncséreket, sütőket, vargákat, szűcsöket, takácsokat, aranyszövőket, vízépítészeket, stb. Nem ok nélkül nevezték későbbi korban az ipart és kereskedelmet általában „polgári keresetforrástt-nak. Mindenütt az egész világon a városi élet fejlő- désével kezdenek azok virágozni. Sorsát s viszontagságait Csehországban a XI. századtól a XIV. század elejéig jól ismerjük. Ipar és kereskedés volt a csehországi városok polgár- 76*