Page - 605 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (2), Volume 15/2

606 Eger, a régi birodalmi város, mely 1322-ben elzálogosítás útján egyszer s mindenkorra a cseh korona birtokába került, már II. Ottokár királytól megkapta (1266-ban) a fejedelem „minden országaira" a vám- mentességet, és I. Rudolf római király sok más kegye mellé e városnak főleg a posztó-, bőr- és prémárúkkal való kereskedésre vonatkozó kiváltságokat adott (1279-ben), a mely czikkek itt már régóta kitűnő minőségben gyár- tattak. Az Eger folyó mentén a város közelében már a XIV. században több kisebb-nagyobb cserző-malom és tabakos-műhely keletkezett a régibb örlő- és fürészmalmok, meg egy posztóványoló és festőház mellett, a mi kiválóan iparűzőnek mutatta ezt a vidéket. A Bruckthor- és Schiffthor-külvárosok nagy részét elfoglaló vargák voltak akkoriban a város „gazdag" emberei. IV. Károly nagy gondot fordított a csehországi czéhek korszerű szervezetére és kivált a posztóványolók czéhszabályainak megállapítására, a mi csak növelte ezek gyártmányainak jó hirét. A Knézna melletti Reichenau posztógyárosai 1378-ban kaptak szabadalmat, a mely miatt e községet „posztós város"-nak („Soukenicky Rychnov") nevezték. Károly rendeletére több királyi városban új czéhek is keletkeztek, melyek közül némelyek megint különös kiváltságokat nyertek, így pl. a prágai fegyver- kovácsok teljes adómentességet. A saját czimerrel és zászlóval kitűntetett czéhek e megkülönböztetés révén is nagyobb tekintélylyel léptek immár föl, s szigorúan meg volt szabva a sorrend, melyben az egyes czéhek nyilvános körmenetek alkalmával egymásután következtek. Legelői mentek a mészárosok, utánuk az ötvösök, aztán a vért-kovácsok a velük rokon természetű iparágak képviselőivel, majd a szűcsök, szabók, késesek, vargák, serfőzők, sütők, kádárok, posztóványolók, borbélyok és szatócsok, mind a maguk lobogóival és jelvényeivel. Külső tekintélyükkel együtt szaporodott a polgári önérzetük is. Általában elmondható, hogy Károly uralkodása a csehországi ipar és kereskedelemnek valóságos aranykora volt. A nem szorosan ipari természetű közgazdasági tevékenység is jóakaró támogatásában részesült. Az Elbén és Moldaván való hajózás Magdeburg és Hamburg nem egy gátló beavatkozása ellenére is évről-évre jobban föllendült; Melnik, Leitmeritz, Aussig és (az akkoriban Csehországhoz tartozó) Pirna nevezetes rakodóhelyekké fejlődtek. Prágában egy új város- rész (a mai Újváros) keletkezése az ország székhelyén szabadabb mozgást biztosított a kereskedelemnek. A prágai egyetem megalapítása is csak jó hatással lehetett az országnak nem csupán tudományos és művészeti, hanem