Page - 615 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (2), Volume 15/2

616 Menyhért özvegye, Schlick Katalin grófnő, férje nyomdokaiba lépett. Reichenberg és Friedland városok szemlátomást gyarapodtak; köröttük pedig széles körben sűrű népességű, nagyobb fonó- és takácsfaluk kelet- keztek, a melyekből ama városok iparágai hasznavehető, jól iskolázott munkásokat toborzottak. Ezzel meg volt teremtve az az alap, a melyből idő haladtával a mai nagyszabású reichenbergi iparkerület kifejlődött. Valószínű, hogy Lee Vilmos találmánya, a harisnyaszövés is meg- honosúlt már a XVI. század vége előtt Csehországban. Nem sokkal utóbb ugyanis már igen elterjedtnek látjuk a „harisnyaköték" mesterségét, a kiknek a prágai ó-városban alakúit czéhe 1615-ben már császári szabadalmat eszközölt ki. Bizonyos továbbá, hogy 11. Rudolf alatt egyes, azóta csak igen elszórtan található iparágak, mint a harangönté és őrásmesterség is szépen virágzott úgy Prágában, mint a vidéken. A prágai ó-városi városház sokat megcsodált remekmívű óráját, Nanus magistemek a XV. század végéről való alkotását, 1570-ben javította ki ismét az ahornbergi Tábor sky János; e mester tanítványainak kiváló híre Garzoni tanúsága szerint Olaszországba is eljutott. Rudolf két ízben (1594- és 1595-ben) erősítette meg a prágai ó-városi és kleinseitei festők és üvegesek czéhének szabályzatát és kivált- ságait, a mely czéhbe hosszas vonakodás után végre mind a három prágai városrész gyöngyfűzői is beléptek. Egy másik csehországi műipar, a IV. Károly ideje óta már alig gyakorolt drágáké - csiszolás, szintén II. Rudolfnak köszöni föléledését. Az országnak kivált mindenféle féldrágakőben való gazdagságát, a melyről időközben majdnem teljesen megfeledkeztek, most ismét derekasan kiaknáz- ták. Stransky Pál „Staat von Böhmen" czímű munkája említ egy helységet, „a hol a tehénpásztor gyakran olyan kővel dobja meg a tehenét, a mely többet ér a tehénnél." Ez a helység az Iser- és Óriás-hegység vidékének a közepén van. II. Rudolf 1595-ben Eckstein Jánosnak és Stadler Lénártnak megadta a jogot „montes omnes, praesertim giganteos, perscrutari et gemmas quaerere sine omni a dominio locorum impedimento" (az összes hegyek, de kivált az Óriás-hegység drágaköveinek az illető helyek birtokos- sága részéről minden akadályoztatás nélkül váló átkutatására). Ugyanezt a szabadalmat 1601-ben a Rovensko fölötti Teyn-templom plébánosának, Falkenbergi Budeccius Simon Tádénak, 1607-ben pedig Heffler Willibald bányászati szakértőnek is megadta. A császár udvarában hat drágakő-csiszoló volt alkalmazásban havi 10—30 forint fizetéssel. De a drágakő-csiszolás