Page - 617 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (2), Volume 15/2

269 művészetét nemcsak a császári udvarban és nem csupa kedvtelésből gyakorolták, hanem e kövek becses nyersanyagának lelőhelyein is, még pedig iparszerűleg, úgy látszik, legelőször a turnaui kerületi Rovenskóban. Falkenbcrgi Budeccius plébánost joggal tekinthetni e helyi ipar megalapító- jának. Ö volt egy ideig II. Rudolf mindenható titkos tanácsosának, Rumpf bárónak megbízásából a már megnevezetteken kivűl még az országba érkezett s az Iser- és Óriás-hegységet átkutató számos olasz drágakő-kereső hivatalos „inquisitor"-a (ellenőre). Ez iparág Rovensko városkából, hol a drágakő-csiszolás még ma is virágzik, a XVII. században Turnauba is elhatott, a mely utóbb annak fő helyévé lett. II. Rudolf uralkodásának végső évei telvék a legszomorúbb zavarokkal. Utódja, Mátyás, igen súlyos körülmények közt vette át örökét s még megérte a „cseh zavargás" kitörését és ebben kezdetét a „nagy néniét háború*-nak, mely harmincz éven át dúlta a német birodalmat véges-végig, de talán sehol sem vitt véghez nagyobb pusztítást, mint fészkében, Csehországban. E szegény ország ezzél ismét jó hosszú időre a legnagyobb nyomorúság színterévé lőn, és sokáig teljesen pangott benne minden művelődési moz- galom és törekvés. A Fehérhegyen nemcsak a téli király rövid dicsősége, hanem az önálló cseh királyság álma s még ennél is több, sokkal, de sokkal több is sírba szállt. Szörnyű bűnhődés várt az országra, melynek katonai visszahódításával karöltve járt a katholikus hitre való visszatérítése, az erőszakos ellenreformáczió és ezzel a régibb időkben legvirágzóbb ipar- területek teljes kipusztúlása. Csehországnak csak egyetlenegy helyén nem érzett a lakosság jóformán semmit sem a harminczéves háború iszonyatosságaiból, legalább annak egész első felén át. Ez a friedlandi herczegség volt. Igaz ugyan, hogy számtalan más protestáns. családdal együtt Redern Menyhért utódainak is el kellett hagyniok birtokukat és hazájukat; a hátramaradottaknak azonban, legalább egyelőre, nem igen volt okuk panaszra. Friedland-Reichenberg uradalma Waldstein, vagy ismertebb nevén Wallenstein Albert Venczel Eusebius kezére került, a ki e birtokához rövid idő alatt nem kevesebb, mint 64, addig önálló nemesi jószágot csatolt, ezzel uradalmát majdnem ezer hek- tárnyi, vagy hetven négyszögmérföldnyi területre kerekítvén ki, a mely az ország éjszaki határától dél felé Melniken és Nimburgon túlra, s nyugaton Leipától kelet felé Trautenau tájáig terjedt. E birtokot a császár előbb