Page - 624 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (2), Volume 15/2

625 nép apraját-nagyját, új keresetforrást nyitván meg ezzel számukra. Kevéssel utóbb az osseggi uradalmon, nemkülönben Di/xban, Oberleutensdorf\yàx\ és egyebütt mintegy ötven kitanult harisnyaszövőt számláltak. Osseggben 1697-ben állították föl az első gyapjúharisnya-gyárat, mely eleinte kilencz, majd tizenöt „vas szövőszékkel dolgozott, melyek egyenként 135 tallérba kerültek s évi 100 forint tiszta hasznot hajtottak". Egy második kipróbált mesternek, Schrücker Gottfried posztószövőnek behívásával (1708) Ossegg másik apátsági gyárának, a posztógyárnak alapját vetették meg, melyet eredetileg alighanem más czélra szánt, mert bejárata fölött az 1677-es évszámot és Litwehrich Benedek apát elődje nevének (Laurentius Scipio) kezdőbetűjét viselő épületében még ma is fönnáll. Ilyetén sikeres vállalatoknak természetesen magukra kellett vonniok a felsőbb körök figyelmét is, a hol most már a közgazdasági ügyeket kezdték némi figyelemmel tekinteni. Tanújele ennek a bécsi kereskedelmi bizottság (Commerden-Collegium) s még inkább az akkoriban megjelent s azóta sokat idézett Hörnigk Vilmos-féle könyv, melynek a czíme : „Ausztria mindenek fölött, csak akarnia kell" (1684). E derék munka számos helyén legelőször hozza szóba nagy hévvel Csehország német részének ipari és kereskedelmi nagy fontosságát. Arra a kérdésre, hová kellene az örökös tartományokban kézműipart telepíteni, Hörnigk újra meg újra csak azt feleli, hogy Csehországnak németek lakta vidékeire. A vászonszövés, úgy mond, már úgyis szépen nekilendült ott magától, hasonlóképen áll a dolog a posztószövéssel is Sziléziában, Csehország német részén és Morvaország- ban; ép így a gyapjúszövés iparát is Csehországban és Sziléziában kellene szerinte megtelepíteni. Külön császári parancsra még a század vége előtt Csehországban is egy kamarai bizottságot szerveztek, melynek ugyanaz volt a föladata, mint a bécsi kereskedelmi bizottságnak. Az akkori főkamarai bizottság javaslatára I. Lipót 1698-ban a prágai tartományi kormánytól véleményt kivánt „in materia circulacionis pecuniae" (a pénzforgalom tárgyában), valamint a kereskedelem és kézműipar fejlesztése ügyében. Ezzel új korszak kezdődik a csehországi ipar történetében, mert ettől fogva nem szűnt meg többé a kereskedelmi és ipari ügyek föllendítésére szolgáló eszközök és módok keresése a nyilvános viták rendes tárgya lenni. E módokat és eszközöket természetesen nem találták meg mindjárt, a mi egyáltalán nem is volt lehetséges; különben jobb is lett volna nem Cs. 79