Page - 633 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (2), Volume 15/2

634 állandó kapcsolatban maradva tán soha sem, oly rövid idő alatt pedig semmi esetre sem jutott volna az ipari és kereskedelmi önállóság azon fokára, a melyre így elég hamar eljutott. Mária Terézia a szó magasabb értelmében valódi megalapítója lett a csehországi iparnak. Azzá tette őt első sorban a drezdai békekötés óta az a hő óhajtása és törekvése, hogy kárpótlást szerezzen Sziléziáért. De nem fegyveres kézzel, nem erőszakos visszahódítás útján kívánta e kárpótlást megszerezni, hanem mindannak, a mi előbb Sziléziát közgazdasági tekintetben oly nagy fontosságúvá tette, Csehországba való átültetése által, vagyis mindenekelőtt az ipari és keres- kedelmi érdekek buzgó ápolása, különösen a sajátszerűn sziléziai ipari és kereskedelmi ágak fejlesztése útján, melyek meghonosítására Csehország különben is fölötte alkalmas volt. Ehhez legalább az előföltételeket itt már nem kellett mintegy a föld alól előteremteni. Csupán az volt a föladat, hogy kellő szakértelemmel tovább fejleszszék a már meglévőt. Legfölebb attól kellett óvakodni, hogy a dolgot túlságos buzgóságból el ne hamarkodják. Ettől a veszedelemtől csak a császárnő terveinek végrehajtásával megbízandó férfiak helyes megválogatása óvhatta meg az ügyet ; s a választás csakugyan szerencsés lett. Azonban a leghivatottabb munkaerők is csak nagy fáradság árán arattak sikert, s igyekvésük közben nem is találták el mindjárt s mindenben a helyeset; a csalódások, balsikerek nem voltak egészen elkerülhetők. Csak a leg- szívósabb kitartás vezethetett czélhoz. Ismeretesek Mária Terézia nagy számú újításai a közigazgatás és igazságszolgáltatás terén. Itt azonban ezeknél jóval inkább érdekel bennünket a bécsi egyetemes kereskedelmi igazgatóságon kivűl az egyes korona- országokban szervezett kereskedelmi tanácsok intézménye, mely a tartományi kormányok alá rendelve az ipari és kereskedelmi ügyekben tanácskozó és javaslattevő hatáskörrel volt fölruházva. A csehországi tanács első elnöke Hatzfeld Károly Frigyes gróf, a későbbi államminiszter volt. Hatzfeld mellett egy gyakorlatilag és elméletileg egyaránt kitűnő szakavatottságú férfiú állott, Seyferth tanácsos, a lenfonó- és vászonszövő-ipar azon első általános szabályzatának szerzője, mely az 1750 aug. 3-ki császári pátenssel jelent meg s hosszú időn át elismert mintája volt az efféle ipartörvényeknek. Legelőször is tehát a lentermesztés és a vászonszövés terén igyekeztek Sziléziával versenyre kelni. Az említett szabályzat teremtett csak bizonyos rendet ez iparág művelésében, még pedig az által, hogy a fonók, takácsok