Page - 643 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (2), Volume 15/2

644 sem tartotta magát még eléggé avatottnak arra, hogy a tapasztaltakról „lehetőleg tisztán áttekinthető jelentést tegyen". Szerénykedve sajnálja, hogy „ez ország közigazgatási ügyeiben ő csak tanulatlan, tapasztalatlan s pusztán némi jóakarattal fölkészült újoncz". Jelentései azonban épen nem szűkölködnek világosságban, s e mellett a legnemesb hév árad el rajtuk és kimeríthetetlenek a közjóllét emelésére czélzó javaslatokban. Csehországban az említett haladás tartós maradt, jóllehet ezentúl sem hiányoztak egyes gátló és zavaró körülmények. Az összes iparágak terén ugyanazon előretörekvés és élénk verseny mutatkozik. Az egésznek a lelke még mindig Kinsky József Miksa, a kereskedelmi tanács elnöke volt. A weisswasseri kézműipar-telep, melyhez oly szép reményeket fűzött, mindjárt alapítása óta tetemesen kibővült a császárnőtől jóváhagyott rész- letes szabályzat alapján. A trautenaui „kereskedők szövetkezeté"-n kivűl egy második „szabadalmazott kereskedelmi társúlat" is alakúit, leginkább a „spanyol vászonnal való kereskedés" föllendítésére. E társúlat székhelye az Arnau melletti Neuschloss lett, s így e város az éjszak-csehországi kereskedő városok közt az elsők sorába emelkedett. Ugyanezen időtájban Kinsky gróf egy svájczi mestert hitt meg Hohen- elbébe, hogy ott a kormány költségén szövőiskolát állítson. Ez volt az első az országban. 1768-ban már 19 szövőszék dolgozott benne, melyeken 228 vég finom és legfinomabb vásznat szőttek. Alighanem ugyancsak Kinsky ösztönzésére állott össze már előbb Prágában nemes urakból egy társaság egy selyemszövet-gyárnak ugyanott leendő alapítására. Polgári vállalkozók is mind nagyobb számban neki bátorodtak most már, nyilván Kinsky támogatásában bízva, hogy gyárakat alapítsanak. Braunauban Schreiber J. állított posztógyárat, Schmidt Jakab Mátyás bécsi kereskedő pedig másokkal szövetkezve Neugedeinban egy kitűnően fölszerelt posztógyárat (1768), mely csakhamar túlszárnyalta valamennyit. Az üveges-munkások nem szűnő kivándorlásának meggátlására a legszigorúbb tilalmak sem voltak elég- ségesek. Egy udvari rendelet „az üvegesek felbujtójának és összetoborzó- jának fejére" száz arany díjat tűzött ki. Kinsky egy „üveges-szabályzat* szerkesztését eszközlé ki (1767 október 5), a mely alkalmas volt arra, hogy e kivándorlás mélyebben rejlő okai közül többet megszűntessen. Egy 1770 január 12-én kibocsátott „selyemszövési szabályzat* egyelőre leginkább arra irányúit, hogy a prágai selyemgyáron segítsen, de nem tudta annak rövid időn bekövetkezett megszűntetését meggátolni.