Page - 649 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (2), Volume 15/2

èSÒ szólójuk. Bizonyítéka ennek az a sok alapos jelentés, melyeket e hivatalában kereskedelmi kérdésekről benyújtott. Egyúttal a könyvvizsgálói terhes tisztet is viselvén, kiváló figyelmet fordított a könyvkereskedésre és könyvnyomta- tásra. Ez a két iparág Csehországban csak ez időtől számítja újabb fejlődése korszakát. II. József következő rendeletei sorában első helyen áll az „Egye- temes vámrendszabás* czímű (1784 augusztus 27), mely „a belföldi gyárt- mányok védelmére és a fényűzés, meg a divat korlátozására" irányúit. Teljesen érvényesült benne a már régóta készülődő prohibitiv rendszer, vagyis az idegen árúk behozatalának általános tilalma, de különösen az olyaké, a melyek „a cs. kir. örökös tartományokban is elégséges mennyi- ségben gyártatnak, vagy a melyek nélkül könnyen el lehet lenni". 1788-ban egy több tekintetben még szigorúbb új „általános vámtarifa" jelent meg, mely további intézkedésig az osztrák vámpolitika alapja maradt. A külföldi verseny ellen megvédett ipar és kereskedelem számára a birodalom határain belül annál szabadabb mozgást biztosítottak. A takács- czéheket föloszlatták, ép így a harisnyakötők mesterségét is föloldták a czéhbe állás kötelezettsége alól, a vászonkereskedést pedig egészen szabaddá nyilvánították. Egyes iparágak föllendítésére tetemes jutalmakat tűzött ki a kormány, így különösen a fátyol- és battisztszövő-székek fölállítására. Rochlitzban és Grulichbarx ez intézkedésnek igen jó hatása is lett. 1789-ben ugyanis e két városban már 181 battiszt- és 281 fátyolszövő-szék állott. 4.000 forintnyi kincstári előleggel Ross Adalbert Starkenbachban egy lenczérna-gyárat alapított, a mely azonban kevéssel megnyílta után a lángok martalékává lőn. Az 1790. év folyamán a Csehországban gyártott vászon értéke tizenegy millió forintnál többre rúg. Az angol Thomson Tamás, ki nem sokkal ezután Csehországban járt, az ottani vászoniparról szólva, az egész országot egy gyárnak mondotta, „melynek az égbolt a teteje". Az üvegipar terén a szénnel való tüzelés terjesztése érdekében nyújtott a kincstár nagy kedvezményeket (1786), s ugyanez évben a pamutipar fölvirágoztatására is történt több hasznos intézkedés (jutalmak, adó- és katonakőtelezettség alól való mentesség, szabad visszavándorlás, vallási türelem). Mindezek folytán Szászországból csakhamar a legügyesebb pamut- szövő takácslegények vándoroltak be, legelőbb Rumburgba és Warnsdorfba. Az itteni gyárakban tőlük tanúlták el a legczélszerűbb eljárást. Prágában is számos idegen iparos telepedett le, kivált a gyapotneműek ipar-ágával foglalkozók köréből. 1782-től 1786-ig nem kevesebb, mint tíz