Page - 34 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (1), Volume 16/1

34 *magát, mint a Dunán Bécs és általában nyugat felé irányúió forgalomnak a vasúttal kapcsolatos átrakodó állomása. A Bécsen át nyugatra menő gabona- neműek és épületfák nagy részét ugyanis, a melyek idáig hajón érkeznek, itt rakják át a vasúti kocsikba, hogy így vigyék tovább a nyugati országokba. Uj-Szőnyről a nagy Dunán ez előtt egy 430 méter hosszú, még 1836-ban épült hajóhídon lehetett a szigetre s onnan egy 180 méter hosszú fahídon Komáromba, jutni, mely évszázadokon át hatalmas erőssége, mintegy kulcsa volt a felső Dunának s ezzel Éjszak-Magyarországnak a felvidékre törekvő ellenség hadaival szemben. Már fekvése, dél felől a Duna, keletről a Vág folyó által határolva, fölöttébb alkalmassá tette e helyet arra, hogy itt fontos hadászati erősség létesíttessék. De e mellett kereskedelmileg is kiváló nevezetességre emelkedett e város, mint a felső dunai hajózásnak, illetőleg a kiviteli gabonakereskedésnek góczpontja. A gőzhajózás fejlődése s a kiviteli irányzatok módosúlása folytán azonban az egykor oly fontos gabonakeres- kedés alább szállott. Ezen kivűl nagy épületfa-kereskedést is folytattak a komáromiak. Ma azonban már inkább csak az átviteli fakereskedést űzik, de ezt elég nagyban, a mennyiben évenként 18—20 ezer tutaj érkezik Komárom alá s szolgál itt adás-vevés tárgyáúl. Az egykori nagy hajózás hatalmasan kifejlesztette itt a hajóépítő ipart is ; a komáromi superok (hajó- ácsok) az egész Duna mentén kiváló hírnévnek örvendettek. A mint azonban a gőzhajózás terjedni kezdett, a nehéz és lomha járású tölgyfahajók mind- inkább kiszorúltak a forgalomból. S ezzel megszűnt az egykor híres komáromi hajóépítő ipar is, a mely ma már csak kompok, dereglyék, ladikok, stb. építésére szorítkozik. De bár a fejlődő kor háttérbe szorította is Komárom városának egykor híres gabona- és fakereskedését, hajóépítő iparát, hajózását és halászatát : ezek helyébe mind újabb-újabb tér és alkalom nyílik a város mai fejlődésére, műveltségbeli, ipari és kereskedelmi föllendülésére. Egyik nagy lépés volt erre a régi kezdetleges hajóhíd helyébe egy, a mai kor követeléseinek megfelelő állandó híd építése, mely által Komárom biztos és rendes összeköttetésbe jutott a gazdag Dunántúllal. Az új híd, melyet az állam építtetett, összesen négy nyílásból áll, melyeknek mindegyike 100 méter hosszú ; 3 kőpilléren nyugszik s összes hoszsza mintegy 420 méter. A híd felső szerkezete vasrácstartó, mely úgy van készítve, hogy egy másod- rendű vasút is átmehessen rajta. A vasszerkezet alsó éle 7 méter magasan van a Duna legmagasabb vízállása fölött. A híd építését 1891 május elején kezdték meg s augusztus végén már be is fejezték úgy, hogy szeptember