Page - 58 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (1), Volume 16/1

72 kénytelen. Alibégen alúl ugyanis a hegyek lába kissé hátra húzódik a parttól, a meder egész 1.100 méterre kiszélesedik. Alább a Báziástól számított 44 kilométernél a Gornya-Stenka gránithegy nyomul be meredek szirtjeivel a mederbe, s okozza ott az első — bár csekélyebb fontosságú — zuhatagot, a Stenkát, mely a kis vízszín fölé is kiérő sziklacsúcsaival nehezíti a hajózást. Elhagyva a Stenkát, még jobban kiszélesedik a Duna medre, a bal parton hátrább húzódik a hegyek lába, s a sziklák komorságát a Lubkova- völgy üde zöld színe vidámítja meg, melyen a Kamenicza és Oravicza patakok vize csörgedez végig, s emennek nagy hordaléka a Duna medrét is összeszorítja mintegy 500 méterre. Alig négy kilométernyire innen a Berzászka kies völgye nyílik meg előttünk, a hasonnevű községgel és patakkal, melytől mintegy két kilométernyire van szintén a bal parton Drenkova, a tulajdonképeni aldunai zuhatagok felső végállomása, a hajók- nak át rakodó helye. Drenkován túl a folyam megváltoztatja eddigi keleti irányát s erősen dél felé hajolva, délkeletnek veszi folyását. A jobb parton beszögellő hegy lába mélyen benyúlik itt a mederbe, s a Kozla sziklapad egészen a bal parthoz szorítja a folyam sodrát, honnan a nyomban reá következő s éles nyelvként fölfelé nyúló Dojke sziklapad kiálló szirtjeivel egyszerre csaknem derékszögűleg átcsapni kényszeríti a víz folyását a jobb part mentére, s a medret is összeszorítja mintegy 380 méterre. A Dojkén alúl ismét kiszélesedik a meder, melyben egyes kiálló szikla- csúcsok szórványosan még 2—3 kilométer hosszaságban előfordúlnak ugyan, de a nélkül, hogy a hajózást akadályoznák. A sziklahegyek meredek szirt- jeikkel egész a meder széléig érnek s a Dojkétől mintegy két kilométernyire nyúlik be a bal parton a mederbe a Piatra lunga hosszú, keskeny szikla, míg alatta mintegy 3.5 kilométernyire feketéllik ki a vízből a Bivoli sziklapár. Itt torkollik be a bal parton a kis Jeleseva patak is, melyet elhagyva, ismét összébb kezd szűkűlni a meder; ennek bal partján festői kép gyanánt emelkedik ki zöld erdőből a 630 méter magas Terszkovácz hegynek meredek sziklacsúcsa, a rhyolith vörhenyes fényével ragyogva a déli nap tüzében. Elhagyva e szirtet, már messziről ide zúg az Izlás és Tachtália zuha- tagokon átbukó víz rémes moraja; kitágúl a meder, de csak azért, mert a víz ereje nem volt képes beágyazni magát a kemény mészkősziklákba s szerte volt kénytelen terjengeni, hogy átvergődjék e sziklaszirteken. A Báziástól számított 69-ik kilométer fölött összeszűkűl a meder mintegy