Page - 95 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (1), Volume 16/1

95 a dunai vonal felől való visszavonulásnak csomópontja nagy fontosságú hely volt hadászati és kereskedelmi tekintetben. Többek közt a Dráva torkolatától két út vezetett Sabariába. Altinumból indultak ki és Sopianae (Pécs) állo- másnál elválva, az egyik a Balatont dél-nyugati, a másik éjszak-keleti végén kerülte meg. Az előbbinek egyik állomása Mogentiana (Keszthely mellett Fenék) volt, a másik három ágra szakadva érinté Fortiana (Simontornya), Herculia (Székes-Fehérvár), Tricciana (Siófok), Cimbriana (Veszprém) állomásokat. A fönti névsorból látjuk, hogy a Dunántúlnak mostani városai, majd- nem kivétel nélkül szerepelnek a római védelmi rendszerben és jó részük már a római hódítás előtt, a kelták idejében lakott hely volt. A katonai állomásokkal kapcsolatban kisebb-nagyobb polgári telepek keletkeztek, a régi lakosság maradványai lassanként összeolvadtak a rómaiakkal és együtt e vidék új műveltségének alapját tették. A fölkelések és háborúk okozta nagy pusztúlás nyomai a Dácia meghódítását követő ötven évi béke alatt lassanként eltűntek. A pannóniai légiók katonai fegyelmezettségükkel, de még inkább a birodalom biztonsága érdekében végrehajtott hadi tetteikkel nagy tekintélyre tettek szert és elsőségük érzetében a II. század végétől kezdve nem egyszer magukhoz ragadták a döntést a császárválasztásnál. Ugyanekkor, kivált Septimius Severus politikájának kedvezéséből a polgári élet s azzal kap- csolatban a műveltség szép fejlődésnek indúlt. A rómaiság a Dunán túl a III. században érte el a virágzás legmagasabb fokát. A római hatalom és műveltség meghonosodását, mint egyebütt, úgy ezen a vidéken is első sorban építészeti művek jelölték. A táborhelyeket és erődöket kő falak erős öve védelmezte, hozzájuk járúltak a mesteri útak és a boltozatos hidak, vízvezetékek, továbbá a vallásnak és az élet kényelmének szolgáló egyéb építmények. A római uralomnak Aquincumban fönmaradt építészeti maradványait e munka egyik előbbi kötetében (Magyarország III. kötete 73—80. lap) ismertettük. Ezek után Ítélve valószínű, hogy a rómaiak a Dunán túl nem emeltek oly hatalmas építményeket, mint más tartományokban, példáúl Galliában. De a vidéknek hadászati fontosságához mért megerősítése, a minek az imént vázlatos képét adtuk, arra mutat, hogy nagy lehetett a különféle czélú építmények száma. A minek kétségtelen bizonyítéka az, hogy a földmíves ekéje a Dunántúlnak, úgy szólván, minden pontján téglákat szánt föl, a melyek hírmondói az elpusztúlt épületeknek és köztük azok, melyek bélyegesek, egyszersmind tájékozást nyújtanak a