Page - 118 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (1), Volume 16/1

118 Francziaországból betelepített cisterciták, részben pedig a premontreiek építették, kiket szintén III. Béla hozott az országba. Nem nagyságukkal tűnnek ki ; a szerzetesi szükségekhez mérten csekélyebb terjedelmű, egyszerű elrendezésű, de művészi hivatottság, gond, igazi szeretet alkotta művek. A sort a Mosonymegyében 1208 körűi épült lébényi templom nyitja meg, mely, úgy látszik, egyszersmind mintául szolgált a többiek építésénél. A lébényi templom háromhajós; a középhajóját két rendben négy-négy pillér választja el az oldalhajóitól. A középhajó kelet felé nincs megnyújtva, hanem a félkörű záradék mindjárt a középhajóhoz csatlakozik. Épen így záródik a két mellékhajó is. Nyugaton a tetemesen megerősített első pár pilléren nyugszik a homlokzat két tornyának belső sarka, és ekként a tornyok alja a két oldalhajó folytatását, a középhajónak a két torony aljától közbe fogott első szakasza pedig a templomnak mintegy előcsarnokát teszi. Az elrendezésnek ezt a módját utóbb több templom követte, úgy, hogy megszokásból a Dunántúl e korbeli építészetének megkülönböztető saját- ságává lett. A templom belsejének egyedüli díszéül a pillérek szolgálnak, melyeket a hevedereknek és a keresztbolt éleinek megfelelő négy nagyobb és négy kisebb féltörzs tagol. Az utóbbiak fölnyúlnak a boltozat aljáig és egyszersmind tagolják a középhajó magas falát. A pillérek egyébként is gazdag alakításúak. Mindegyik féltörzsnek derékszögű talpa és hármas tagoltságú attizáló lába van; a talp szögleteit a lábakkal fejlett alakítású saroklevelek kötik össze. A féltörzsek fölül kiszökellő gyűrűben végződnek; a kehelyalakú oszlopfőket két sor levél díszíti; a felső sornak erősen kihajló levelein látszik nyugodni a vállkő, mely szintén hármas tagoltságú attikai láb, csakhogy lefelé van fordítva. Az előcsarnok és az oldalhajóknak torony alatti szakaszai csúcsíves, a többi szakaszok félköríves boltozatúak. A külseje nem gazdag, de itt-ott egyszerűségében is meglepően leleményes, össz- hangzatos, előkelő alakítású. A nyugati homlokon a középhajó oromfalát sisak födelű két torony fogja közbe. A tornyok alsó szakaszát félköríves párkány fejezi be; a második szakasznak félkörű ívvel egybefoglalt kettős, a fölötte levő szakasznak pedig hármas ablakai vannak. Az ablaknyílásokat a szokásos formájú román oszlopocskák választják el egymástól. A homlok egyik jellemző vonását a tornyok sarkaiból kiszökellő négy lisena teszi, melyek kiszökellésüknél, de kivált annálfogva, hogy fölfelé keskenyednek, inkább támasztó pillérekhez hasonlítanak. Az oromfal közepén igen egyszerű kerek ablak van. A nyugati homloknak és általában a templom külsejének