Page - 121 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (1), Volume 16/1

Í2Í A Dunántúl ez időbeli építkezésének kétségtelenül egyik legkiválóbb mozzanata volt a pannonhalmi benczés főapátsági templomnak és kolostornak harmadszori fölépítése. A legrégibb templom elpusztúlta után épített második templomot 1137-ben II. Béla király alatt szentelték föl. Ez nem sokára leégett és helyébe Uriás főapát (1206 —1244) a harmadik templomot építé, melyet 1225-ben II. Endre királynak és nejének jelenlétében nagy ünnepélylyel szenteltek föl. A templomon a XV. században eszközölt javítás, azután a török foglalás idején, majd pedig az 1831-iki, végűi az 1868-tól 1876-ig tartó utolsó helyreállítás sokat megváltoztatott ugyan, mindazáltal legalább az elrendezést nem vetkőztette ki eredeti jellegéből, a fölépítésnek azonban csak egyes részleteit kímélte meg. Három hosszanti hajóból álló bazilikaszerű templom. A középhajót két rendben hat-hat pillér választja el a mellékhajóktól. A középhajó mindegyik szakaszának az oldalhajók két-két szakasza felel meg. Az elrendezésnek sajátos jellemvonása a három ablakkal áttört egyenes záradékú szentély, a melyet a középhajó keleti végéhez csatlakozó egy negyedik szakasz és a harmadik szakasznak szom- szédos fele alkot. A mellékhajókhoz is csatlakozik még egy-egy, szintén egyenes zárású szakasz. A középhajó alacsonyabb színtjéről lépcsők vezetnek föl a magasabban fekvő szentélybe. Ettől jobbra és balra nyíló lépcsőkön jutunk a szentély alatt levő alsó templomba, melyet két rendben három-három oszlop három egyenlő hajóra oszt, s melynek szintén három ablak nyílással biró egyenes záradéka van. Zömök, sima törzsű oszlopai változatos tagozatú, nyolczszögű talpakon és attikai lábakon állanak; a kehelyalakú oszlopfőket egy gyűrűtagozat és két sor levél övezi ; a vállkövek is az átmeneti művészetnek megfelelően gazdagabb tagoltságúak. A felső templom közép- hajóját a mellékhajóktól elválasztó pilléreknek saroklevéllel díszített hármas tagoltságú talpuk és attikai lábuk van ; oldalaikból és lemetszett sarkaikból zömökebb és karcsúbb oszloptörzsek szökellnek ki, a főhajóra néző oldaluk azonban sima, a mennyiben a kereszthevedernek szolgáló oszloptörzsek fölebb, az oldalhajók boltíveinek magasságában a falból kiszökellő gyámokon nyugosznak. Az éjszaki oldal díszes kapujának, porta speciosa helye és a bélletének töredékei az 1868 — 1875-iki újjáépítéskor kerültek elő, közöttük nyolez félhengerrel tagolt olyan oszlop is, a melyen a félhengerek a törzsre fektetett négy gyűrűn átfűződve és összefonódva csomót képeznek. A föl- építés e maradványai bizonyítják, hogy Uriás apát temploma átmeneti művészetű, egyes részeiben díszes és az azon korbeliekhez méltó alkotás volt. M. 16