Page - 130 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (1), Volume 16/1

130 Dunántúl egy pontján, a IV. Bélától alapított Budavárában. A minek ott tanúi vagyunk, az jellemzi a magyarországi építészetnek ezt a korát. A Dunán túl többi részében, Sopront kivéve, egészen mások voltak az állapotok. A számos templomot, mely a XII. században, de kivált a XIII. század első felében kelet- kezett, a tatárok nem pusztították el. Székes-Fehérvárott és a négy püspöki székhelyen az új polgárság talált templomot, a vidéken pedig a nép a mező- gazdaságot űző szerzetesek : a benczések, a cisterciták és a premontreiek templomaiba járt isteni tiszteletre. A csúcsíves építésnek tehát nem kínálkozott alkalom nagyobb tevékenységre, vagy, a mennyiben keresett és a székes- egyházak újjáépítésénél talált is alkalmat, művei nem maradtak fönn. E körül- ményben rejlik az oka annak, hogy a Dunán túl aránylag kevés a csúcsíves emlék, s hogy e vidék középkori építészete a csúcsív uralkodásának idejében, sőt azután is annyi viszontagság közepett mai napig megőrizte román és átmeneti művészetű jellegét, a mely egyik látható kapocs a keltákkal kezdődő és azóta meg nem szakadt műveltség történetének nagy múltja és jelene közt. Azok az emlékek, melyekre a Dunántúl e most érintett szempontból is méltán büszke lehet, kivétel nélkül szerzetesi építmények. A székesfehérvári templom és a püspöki székesegyházak akár, hogy meg voltak rongálódva, akár, hogy kevésbbé birtak ellenállani a csúcsíves építés lázas divatjának, a XIV. század első felében egymásután újjáépültek. A székesfehérvári királyi templom 1318-ban nyitotta meg a sort, követte a XIV. században az esztergomi, majd a pécsi és a veszprémi. A XV. század végére esik a győri székesegyház újjáépítése is, melyből csakis a boltozatnak késő csúcsíves művészetű bordái és hevederei maradtak fönn. Ugyané században a pannon- halmi, majd Hunyadi János idejében ismét az esztergomi és Hunyadi Mátyás idejében a székesfehérvári templom újjáépítésére került a sor. Mátyás király Székes-Fehérvárott azonkívül pompás sírkápolnát emelt a maga és családja számára. Bonfinius leírásából kiviláglik, hogy ez is csúcsíves építmény volt. A XIII. század közepétől a XV. század végéig tartó korszaknak vidékünkön kétségkívül ezek voltak a legkiválóbb, de csakis hírből ismert alkotásai. A Dunán túl Budavár kivételével legtöbb csúcsíves templom Sopronban épült. E találkozás nem a véletlenség műve. Budavárt IV. Béla a tatárjárás után alapítá, Sopron, mely sokat szenvedett II. Ottokár, cseh királytól, a tatárok után az ország legveszedelmesebb ellenségétől, ugyanez időtájt épült föl újból. Nem régebbi püspöki székhely volt sem az egyik, sem a másik, és mind a két helyen az oda telepített német polgári elem kezdett építeni.