Page - 134 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (1), Volume 16/1

134 a torony magas ablakú felső szakasza, a sisakját övező áttört káva és a tornyocskák, melyek a káva nyolcz sarkán emelkednek. Sokkal érdekesebb a templom belseje. A mi külsején magára vonja figyelmünket, t. i. az oldalhajók szokatlan magas fala, nemkülönben e falakból kiszökellő erős támasztó pillérek arra valók, hogy a középhajó boltozatának súlyát fölfogják. E jól kiszámított föladatukat teljesítik is ; a templom belsejében nincs szükség erős pillérekre; ezek helyett egymástól nagy távolságban, kettős talpon és attikai lábon álló, sima törzsű és gyűrűkkel tagolt fejű, hatalmas öt-öt oszlop választja el a középhajót az oldalhajóktól. A középhajó falából kiszökellő egyszerű oszloptörzsek tartják a boltozat egyszerű hevedereit és bordáit. A XV. századbeli és valamivel tagoltabb szentélyen kivűl a templom belseje egészen egyszerű ; a belépő figyelmét a részletek gazdagsága helyett az egyszerű alkotó elemekkel előállított tágas belső térség ragadja meg. A templomot, mely e tekintetben páratlan a túl a dunai vidéken, 1863—64-ben Storno Ferencz kijavította és ez alkalommal úgy külsején, mint belsején egykori festés nyomaira akadt. A javítás idejéből valók a fő kapu részletei, a festett ablaküvegek, az oltár, a szószék, a mennyezetről lecsüngő kereszt, szóval a templom egész fölszerelése. Sopron harmadik csúcsíves építménye egykor Ferencz-rendi zárda- templom volt, most a benczéseké. Faragott mészkőből gonddal van építve. A koldúló szerzetek templomainál szokatlan szilárd építkezésből azt lehet következtetni, hogy bőkezű alapítója volt, talán ugyanaz, a kinek kecskét ábrázoló czímerpaizsa a torony homlokfalát díszíti, a mely czímer a templom- ban is kétszer ismétlődik. Része lehetett benne azon kedvezményeknek is, melyekkel IV. Béla, V. István és IV. László királyok a XIII. század második felében a várost elhalmozták. A keletkezéséről szóló mQnda is megőrizte annak emlékét, hogy nem szegényes eszközökkel hozták létre a templomot. Egy pásztorfiú építtette volna abból a nagy kincsből, melyet kecskéje a földből kapart ki. A Ferencz-rendiek krónikájában foglalt följegyzés azt mondja, hogy 1280-ban kezdték építeni és bizonyosra vehetjük, hogy az eredeti terv szerint abban a században fönnakadás és változtatás nélkül be is fejezték. Erről tanúskodik a változatlan elrendezésnek és a fölépítés azon részeinek egységes volta, a melyek külsején és belsejében fönmaradtak. Három hajóra és kilencz szakaszra osztott háza majdnem négyzetes. A középhajóhoz csatlakozik a nála valamivel szélesebb szentély, melynek két szakasza és háromoldalú záradéka van. A keskenyebb mellékhajók egyenes