Page - 138 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (1), Volume 16/1

138 kevésbbé választékos és kevésbbé gondos építkezésének a Dunán túl több városban van még nyoma. így Szombathelyen, a hol 1360-ban telepedtek le. Ebből az időből való utóbb megtoldott és átalakított templomuknak a keleti része. Majdnem száz évvel ifjabb, a mennyiben a XV. század végén kelet- kezett, a győri székesegyház oldalából nyíló, úgy nevezett Hédervári-kápolna. Formái, kivált boltozata a késő csúcsíves építészet jellegével bírnak. Ujabb időben gyökeresen helyreállították. Esztergomban is élénk volt az építkezés. A XIII. század végéről és a XIV. elejéről való okiratainkban nem kevesebb, mint kilencz templomról tétetik említés. Valamennyi nyomtalanúl eltűnt. Egyedül a Szent Lőrincz templom alapfalait és egyes részeit ismerjük, melyek legújabban kerültek napvilágra. Elpusztúlt a Ferencz-rend veszprémi és székesfehérvári temploma is, melyet 1280-ban IV. László király épített. Székes-Fehérváron elég jó karban fönnáll a XV. századbeli Szent Anna kápolna. A falusi kisebb plebánia-templomok közül fölemlítjük Vasmegyében a máriafalvit és a sámfalvit. Az előbbinek nyomán az utóbbi években Steindl Imre építész tervei szerint egy új építmény keletkezett. A sámfalvi egyhajós, kisebb terjedelmű, szép arányú templom; két szakaszú szentélyének a záradéka sokszögű. Tornya nincs. Nevezetes rajta, hogy a szentély bordái, gerinczei, az ablakok béllete és szárai, az éjszaki oldalon nyíló ajtónak a foglalatai, stb. vörös-barna színű égetett agyagból vannak; fala részint téglából, részint törmelékkőből épült. Említésre méltók még Vasmegyében a martyánczi és a veleméri templom. Mindkettő csekély terjedelmű és szerény, egyhajós építmény; szentélyük három oldallal záródik, nyugati homlokzatukon emelkedő egy tornyuk aljában nyílik a kapujok. Falképeik, melyek belsejüket díszítik, érdekesek. A martyánczi templom hajójának festményei elpusztúltak ; a szentélybeliek épek, soha sem voltak bemeszelve. A boltozaton a mennyei dicsőség, az oldalfalakon a szenvedő Krisztus, a lelkeket mérlegelő Szent Mihály, a pannóniai születésű Szent Márton toursi püspök életéből vett jelenetek, szent nők, köztük Erzsébet és Margit és az apostolok ábrázoltatnak. A szentély déli falának fölső részében a képek festője is bemutatja magát. Zöld dombon vörös háttér előtt térdelő helyzetben imára kulcsolja kezeit; az alak előtt egy merőleges szalagon ez olvasható: „Omnes sancti orate pro me Johanne Aquila pictore." A képek fölötti párkányon levő fölírás szerint a templom építője Aquila mester („Item Anno M . CCCC . L . XXX . II