Page - 148 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (1), Volume 16/1

148 várnak a romjai. A régiből alig van valami, kivéve az egyhajójú csúcsíves várkápolnát. ^ A nyugati határon dél felé a legszélső vár Csáktornya Zalamegyében. A Csák nemzetség Dunán túli ágának egyik sarja, Csák István főispán, alapí- totta a XIII. században. A korán hatalomra jutott oligarcha családdal együtt annak ez ősi fészke is nevezetes szerepet vitt az ország történetében, a későbbi századok folyamán azonban egészen kivetkőzött a középkori vár jellegéből. Zalamegyében a Balaton tájékán volt a legtöbb középkori vár. Mindjárt a Balaton partjánál épültek : a már említett Szigliget és Badacsony, közel hozzájuk Szent-György, Csobáncz és Hegyesd, majd valamivel távolabb Rezi, Tátika és Sümeg várak. A vidék vulkános természetét jellemző kúp- alakú, magasabb, vagy alacsonyabb dombokon állottak. Négynek az alakja a kerítő falak romjaiból többé-kevésbbé fölismerhető; háromnak a helyét csupán csekély nyomok jelölik ; a sümegi vár romjai aránylag legteljesebbek ; még ma is megvan a kerítő fal csúcsíves kapuja, továbbá a várkápolnának szintén csúcsos ívű tornya. A Balaton vidékén derék vár volt Nagy-Vázsonykő Veszprémmegyében. Szelíd lejtőjű dombon állott; eredeti kiterjedését nem ismerjük, amennyiben csak egy tornya maradt fönn. E négyszögletes toronynak a fala téglából, csigalépcsője azonban kőből épült. Lapos teteje későbbi átalakítás eredménye. Említésre méltók még Veszprémmegyében Csesznek, mely mai alakját a XIV. század elején kapta. Fehérmegyében szintén ez időbeli Csókakő, ugyanebben a megyében Csákvár, Komárommegyében Vitány, Somogy- megyében Kopán (Koppány) váraknak hol terjedelmesebb romjai, hol csekélyebb nyomai. Tolnamegyében Ozora vár Zsigmond idejében az olasz származású Scolari Fülöp temesi főispán birtoka volt, a ki kétségtelenül épített is rajta egyetmást. Régi falainak maradványain egy múlt századbeli épület áll. Baranyamegyében Siklós vár volt kiváló nevezetességű. Csekély és nem meredek, de szép fekvésű dombon épült. Keletkezési ideje ismeretlen; 1249-ben már tekintélyes vár; a XIV. században a Garai családé, mely kijavíttatta. Ez időtől kezdve sok ellenséget látott; egy ideig török kézen is volt. A régi várból alig maradt valami; mostani állapotában jellemző példája annak, hogy a Dunántúlnak ama várai, melyek nem dűltek romba, milyen átalakúlásnak köszönik fönmaradásukat. A vízi várak közül Kabold Sopronmegyében 1278-ban már állott és IV. László királynak II. Ottokár cseh király elleni háborújában szerepelt is.