Page - 190 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (1), Volume 16/1

190 Szent László a veszprémi püspökséget újabb nagy adományokkal gazdagította. A veszprémi püspök időközben állandó királyi kanczellár, majd a királyné örökös kanczellárja lett. Az ő kizárólagos jogában állt a királyné koronázása s egyúttal a királynénak szent olajjal fölkenése. Szent István koronáját 1272-ig a királyné fejére szokták tenni; azóta az oltár előtt csak fölkent jobb vállát érintik meg vele. A veszprémi püspök örökös főispánságát I. Károly király adományozta 1313-ban István püspöknek azért, hogy ez a királyi kincstár javára átengedte a nagy szigeti — Csepel szigeti — tizedet. E joggal Koller Ignácz püspök haláláig, 1773-ig, éltek a püspökök, de azóta sikertelenül követelték, példáúl 1790-ben is. De a püspökség vagyona, az időközi szerzéseket ide nem értve, egyébként is szaporodott még a századok folyamán. Ulászló király 1500-ban a budai felső-hévvízi prépostság javadalmait is átadta György veszprémi püspöknek, s ez adományt az országgyűlés is jóváhagyta azzal a kikötéssel, hogy ez csak György püspök életének végéig tartson s ne a püspökséget illesse. A következés azonban nem ez lett. György alig két év múlva meghalt, s a prépostság javai a püspökségnél maradtak tovább is; az 1556-diki országgyűlés a püspök várerődítési segédforrásai közt e javakat is fölemlíti. Úgy látszik, csakis az 1647-dik évi országgyűlés rendeletére bocsátotta ki azokat a püspökség. Roppant birtokokkal növekedett a püspökség akkor, mikor 1554 körűi a lövöldi karthauziak perjelének és zárdájának javai a kezére jutottak. E birtokok csak Lövöld körűi az úrbériséggel együtt mintegy 25.000 magyar holdat tesznek. Ezeket sok ideig még mint a lövöldi perjelség külön birtokait külön számították a királyi udvarban, példáúl a nikolsburgi békealkudozások idején is, de ezeket Mária Teréziától fogva véglegesen és ma is bírja a püspökség, noha 1620-ban és 1621-ben mind ezek, mind a püspökség eredeti javai közül Bethlen Gábor fejedelem több falut, várost és pusztát saját híveinek adományozott. Midőn Mária Terézia 1777-ben a szombathelyi püspökséget fölállította, némely zalamegyei kisebb jószágokat, ezek közt Egerszeget, ennek számára engedett át. A veszprémi püspökségnek 1848-ig így is 1640 úrbéri egész telke s több mint 100.000 holdnyi uradalmi birtoka volt. Az úrbériség elvesztével s a birtokrendezések befejezte után ma a püspökségnek mintegy 75.000 magyar holdnyi ingatlan birtoka, Veszprémben és Sümegen szék- háza s mintegy másfél millió forintnyi állampapírokban fekvő készpénzbeli