Page - 220 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (1), Volume 16/1

220 mintegy 130 méter magas. A hegy aljáról, vagy a faluból nézve oly csúcsosnak látszik, hogy a néző lehetetlennek véli, hogy ennek tetején valaha vár lehetett. És mégis volt, természetesen a közép-kor ízlése s szük- séglete szerint. A hegy teteje mintegy 200 négyszögméter fensík. Ezen csak egy jó nagy víztartó, vagy esőfogó medencze s egy kis torony fért el. Mindkettőnek nyomai világosan láthatók ma is. A többi épületek, a várúr laka, a várőrség tanyája, a szertárak, ólak, stb., a hegycsúcs oldalain voltak építve. A kígyódzó út, mely mesterségesen készítve a kapuig fölvezetett, csigakanyarúlatokban kerülte meg a hegyet. 1560-ban Hamza bég Fehér- várról kiindúl egy portyázó csapattal, kellő őrség nélkül találja a várat s csellel elfoglalja. A hagyomány igazán nevetséges alakban tartotta fenn az elfoglalás módját. Szerinte két ember lett volna ott a kapu őrzésére. Egyik lement a völgybe vizért, a törökök megfogták, megvesztegették, az ő szavára estenden a másik őr fölvonta a kaput, s ekkor a törökök a kapu alatt beosontak. Nádasdy Tamás sárvári kapitányát, Magyar Bálintot, utasí- totta a vár visszavételére. Csatlakoznak hozzá Enyingi Török Ferencz, Devecseri Csórom János, Rátóti Gyulaffy László pápai, devecseri és tihanyi kapitányok s Eck győri kapitány; nehéz ágyúkkal oda mennek, tíz napig lövetik a falakat, s midőn a vár kaputornya ledől, Bajazid várkapitány 1562 ápril 13-án feladja a várat s 80 emberével fogságba jut. Sohasem építették föl a régi karra többé, s ma már közelebbi megtekintés nélkül romjai is alig láthatók. Ma herczeg Esterházy bírja. Hegyesdtől délnyugatra Diszelen át Tapolczára jutunk s ezzel egy hosszúkás négyszög alakú medenczébe érünk, a Lesencze, Tapolcza és Eger patakok völgyébe. Hazánknak egyik legszebb és legváltozatosabb tájképe ez. Földtani és vízrajzi alakúlás, történelem és költészet, míveltség és termé- kenység egyaránt közreműködnek, hogy színben, alakban, változatosságban és távlatokban e leírhatatlan szépségű tájék előálljon. Csobáncz, Badacsony és Szigliget vidéke ez. Nem alpesi, nem is előalpesi táj. Hegyei nem oly magasak, vize nem tenger, öblei nem oly mélyek, folyói nem oly gazdagok vízben, havast nem ismer, köd nem borong fölötte; más, mint a Chamouny völgy; más, mint a Rajna, vagy a norvég fjordok; más, mint a svájczi tavak, vagy dalmát partok; más még mint Sorrento is, noha talán ez áll hozzá legközelebb. Tökéletessége abban áll, hogy itt, bár kisebb arányban, a legtöbb világhírű tájszépség számos tényezője egy aránylag kis helyen együtt van, egymást emeli, fokozza, váltogatja, kiegészíti.