Page - 252 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (1), Volume 16/1

252 Az avar hatalom megdőlése után frank fenhatóság alá került a vend nép is, a mikor egyszersmind Privina és Kocel idejében keresztény vallásra tértek át s műveltségben is gyarapodtak. A morva birodalomnak a Dunától éjszakra lakó népeivel érintkezett szlovénség közé ékelődött a németség és a magyarok bejövetele után az Őrség magyarsága; a keletiektől elszakította őket a göcseji és hetési magyarság. A szlovén népesség összevegyült a magyarral s csak ott maradt meg, a hol a szlovénség nagy tömegével és a muraközi horvátokkal folyton érintkezik. A beolvadás ma sem szünetel. A vend izmos, erős faj. Bár legtöbb közöttük a középtermetű, sok a nyúlánk, a síkon meg épen a magas. Fejük tojásdad alakú, arczuk sima, nem csontos, szemük élénk, legtöbbször kékszínű, hajuk szőke, vagy barna, arczszínűk sárgás, de barna is. A nőknél gyakori a pisze orr. A férfiak, külö- nösen az öregebbek, sem bajuszt, sem szakállt nem viselnek. A fiatalabb nemzedék azonban már szereti a bajuszt, a szakállnak azonban nem nagy barátja. A vend nők, mint a délszláv nők általában, szépek, különösen a síkon lakók. A szépség üdesége azonban nem tartós; a menyecskék gyorsan hervadnak; szép öreg asszony ritka közöttük. A vend paraszt eszes, tanulni vágyó, ravasz, önző. Nem leleményes, de mások jó gondolatát fölismeri, megérti s igyekszik saját hasznára fordítani. Idegenek iránt zárkózott, bizalmatlan. A melancholikus véralkat uralkodó közöttük. Érzékeny kedélyű, vallásos nép, házi életében békés, mindenek- fölött pedig rendkívül szorgalmas. Az egészségi állapotok nem a legjobb lábon állnak közöttük. A hegyvidékiek szegényes táplálkozásuk miatt szen- vednek, a síkon lakóknál pedig a vizenyős talajra való építkezés rosz hatása látszik. A Mura mellett fekvő falvak (Melincz, Izsakócz, Bisztricze) lakosai között sok a golyvás. Az ötvenes-hatvanas évekig a két megye vend lakói közt ruházat tekintetében nem nagy eltérés volt. Addig a fehér ruha volt a divatos, s állott fehér szoknyából, ugyanolyan vászon kabátkából, mely fölé hidegben az úgy nevezett zoboìi-1 (zubbony) húzták. Fehér, térdig érő, testhez nem simúló és újj nélküli darócz kabát volt, melyet alúl és a széleken piros csík szegett be. A férfiak len- vagy kendervászon gatyája szűk, s néha jóval térden alúl érő. Az ingnél meg szeretik, ha rövid. Vasárnapra most már minden vend legénynek van bolti, keményített inge, tarka-barka nyakkendője. Hűvösebb időben, vagy ünnepi alkalommal sötét színű szövetből készült kabátot viselnek, a melyen szeretik az ide-oda elosztott apró gombocskákat.