Page - 252 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (1), Volume 16/1
Image of the Page - 252 -
Text of the Page - 252 -
252
Az avar hatalom megdőlése után frank fenhatóság alá került a vend
nép is, a mikor egyszersmind Privina és Kocel idejében keresztény vallásra
tértek át s műveltségben is gyarapodtak. A morva birodalomnak a Dunától
éjszakra lakó népeivel érintkezett szlovénség közé ékelődött a németség és
a magyarok bejövetele után az Őrség magyarsága; a keletiektől elszakította
őket a göcseji és hetési magyarság. A szlovén népesség összevegyült a
magyarral s csak ott maradt meg, a hol a szlovénség nagy tömegével és
a muraközi horvátokkal folyton érintkezik. A beolvadás ma sem szünetel.
A vend izmos, erős faj. Bár legtöbb közöttük a középtermetű, sok
a nyúlánk, a síkon meg épen a magas. Fejük tojásdad alakú, arczuk sima,
nem csontos, szemük élénk, legtöbbször kékszínű, hajuk szőke, vagy barna,
arczszínűk sárgás, de barna is. A nőknél gyakori a pisze orr. A férfiak, külö-
nösen az öregebbek, sem bajuszt, sem szakállt nem viselnek. A fiatalabb
nemzedék azonban már szereti a bajuszt, a szakállnak azonban nem nagy
barátja. A vend nők, mint a délszláv nők általában, szépek, különösen a
síkon lakók. A szépség üdesége azonban nem tartós; a menyecskék gyorsan
hervadnak; szép öreg asszony ritka közöttük.
A vend paraszt eszes, tanulni vágyó, ravasz, önző. Nem leleményes, de
mások jó gondolatát fölismeri, megérti s igyekszik saját hasznára fordítani.
Idegenek iránt zárkózott, bizalmatlan. A melancholikus véralkat uralkodó
közöttük. Érzékeny kedélyű, vallásos nép, házi életében békés, mindenek-
fölött pedig rendkívül szorgalmas. Az egészségi állapotok nem a legjobb
lábon állnak közöttük. A hegyvidékiek szegényes táplálkozásuk miatt szen-
vednek, a síkon lakóknál pedig a vizenyős talajra való építkezés rosz hatása
látszik. A Mura mellett fekvő falvak (Melincz, Izsakócz, Bisztricze) lakosai
között sok a golyvás.
Az ötvenes-hatvanas évekig a két megye vend lakói közt ruházat
tekintetében nem nagy eltérés volt. Addig a fehér ruha volt a divatos,
s állott fehér szoknyából, ugyanolyan vászon kabátkából, mely fölé hidegben
az úgy nevezett zoboìi-1 (zubbony) húzták. Fehér, térdig érő, testhez nem
simúló és újj nélküli darócz kabát volt, melyet alúl és a széleken piros csík
szegett be. A férfiak len- vagy kendervászon gatyája szűk, s néha jóval térden
alúl érő. Az ingnél meg szeretik, ha rövid. Vasárnapra most már minden
vend legénynek van bolti, keményített inge, tarka-barka nyakkendője.
Hűvösebb időben, vagy ünnepi alkalommal sötét színű szövetből készült
kabátot viselnek, a melyen szeretik az ide-oda elosztott apró gombocskákat.
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Magyarország IV (1), Volume 16/1
- Title
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Subtitle
- Magyarország IV (1)
- Volume
- 16/1
- Editor
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Publisher
- Magyar Királyi Államnyomda
- Location
- Budapest
- Date
- 1896
- Language
- Hungarian
- License
- PD
- Size
- 14.89 x 21.9 cm
- Pages
- 304
- Categories
- Kronprinzenwerk ungarisch