Page - 276 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (1), Volume 16/1

276 munka szünetel. A tenyésztők száma évről-évre szaporodik, kik átlag egy millió kilogramm selymet szolgáltatnak évenként, a mi nyers jövedelemként ugyanannyi forintnak felel meg. Ezen fejlődés Bezerédj Pál érdeme, ki az intézetet példásan, nagy áldozatkészséggel és szakismerettel vezeti; az intézetben felügyel, oktat, ellenőrködik, és az intézeten kivűl országszerte buzdít, serkent, lelkesít, ösztönöz, sürget, izgat az intézet érdekében. Fönt néhány tiszta teremben az ország selyemtenyésztési térképei, a tenyésztési szakba vágó eszközök, berendezések, a fényűzésre polgárosított férgecskék rövid életét s átalakulásait ábrázoló múzeum ; a pete, a hernyó, a lepke, fej- lődésüknek különböző mozzanataiban, egészséges és beteg állapotukban. A polgárosúltsággal együtt jár a betegség; miért volna kivétel a selyem- bogárnál? Ott látni sokszorosan nagyított gipsz és viasz másolatokban az állatka életműködését s betegségeit: a szemcse-kórt, renyhe-kórt, mész-kórt, asz-kórt, sárgaságot, melyeknek vége kora halál. A felügyelőség megelégedéssel szemléli az évről-évre fejlődő eredményt, legfölebb ha a szomszéd ellen fakad néha csendes panaszra. Értvén a szomszéd alatt Pest- és Bácsmegye népét, honnét többet várna, mert földje az eperfát szereti, s népe, ha akarná, félországon túl-tenne a selyemtenyész- tésben. De a magyar telkes polgár még méltóságához illetlennek tartja e taliánnak való féreggel babrálni, másnak pedig nem egy könnyen engedi megkoppasztani az eperfáit. Szegzárdon alúl, jobbra hagyva az ős öreg szilfát, melyet a hagyomány Béri Balog Ádám kurucz generális nevével köt össze (Balog fája), egyenes déli irányban, le Báttaszékig, csinos, sőt ízléssel épült borházakkal, villákkal behintve látjuk a hegyoldalt. Öt-hat népes község minden egyes lakosának van itt szőlője (ma kukoriczaföld) és a szőlő lábjában háza, ólja, istállója, különb mint odahaza. E vidék népe két háztartást visz, az esztendő külön- külön időszakához képest : egyet otthon falujában és egyet a hegyen, emezt nagyobb kényelemre rendezve be, mint amazt. Emezt inkább, mivel ide pihenni tér, s itteni foglalkozása, ha munka is, de szőlő-munka, mely félig ünnepszámba megy, mivel hűvös lombok között folyik, s nem kénytelen vele sietni az ember, mint a mezei munkával. Azonkívül aratástól szüretig ez az ő nyaralóhelyük ; ide járnak ki, itt heteinek, kivált a fiatalabb fehérnép, fürödve a levegőben, és őrizve a szőlőt; kötni, varrni, szávonyászni kendőit, csipkéit, fehérneműit. E hegyláncz lejtőiről az egész Sárközséget belátja az ember; azt a több mint 100 kilométernyi nagy és termékeny fekete talajú lapályt, mely Pakstól