Page - 290 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (2), Volume 16/2
Image of the Page - 290 -
Text of the Page - 290 -
90
ember-verem. A kőkorszakbeli ember még földben lakik, de már társaság-
ban él; tehát van társadalmi rend, törvény, igazság. Háza és vára méhkas
alakú üreg, felyűl szűk, lefelé arányosan tágúló belvilággal, mert világos-
ságot is kap a kerek nyíláson, mely fölé vesszőből font esőhárító van
alkalmazva. Ez a hajlék; mellette külön verem a konyha, és külön az
éléstár, és az éléstárban búza, köles, árpa, az emberi arczveríték megszene-
sedett bizonyságai, melyeket már akkor is eszességgel kellett termeszteni,
munkával gyűjteni és előrelátással takarítani. A három osztályban nehéz
a közlekedés, mindannyiszor napvilágra kell jönni, hogy a másikba leeresz-
kedhessék, mert egymástól el vannak különítve; noha némelyiknél — talán
az úri rendnél — átjárókkal vannak összekötve. E kihalt népre következett
egy másik, talán eltörlő ellensége, talán fejlettebb utóda az elsőnek; ez
már odáig művelődött, hogy lakását csak félig ásta a földbe, — tehát föl
találta a putrit, — már meghódította az ásvány- és állatvilágnak kezére eső
részét; — a lengyeli múzeumban felgyújtott kőeszközök között a Mecseknek
17 féle kőfaja szemlélhető; — érczöntője volt, lábas jószágot tartott, a
gölöncsér mesterséget nagy tökéletességre fejlesztette, ízlése a maga ékít-
getésében fejlődésnek indult. Sőt rendszeres hadi tudománya is volt (ha még
ember!). A hol a maga húsz holdnyi országát az ásító mélységek által
eléggé megvédelmezettnek nem tartotta,.a lejtősebb oldalak párkányain
sövényeket font és töltéseket hányt . . . Ezeket beszélik a lengyeli múzeum-
ban őrzött töredékek általánosságban ; részletesebben és az avatatlannak is
igen érthető alakban mindezt darabról-darabra megismerteti az ásatásokat
vezető Wosinszky Mór becses munkája: „A lengyeli őskori telepről." A két
ősi köztársaságnak temetője is volt, és temetőik beszédesebbek, mint hajlékaik.
A hajlékok csak megfigyelő értelmünkhöz szólnak, a temetők szivünket is
érintik. A holtak, a csontok fölkelnek és beszélnek. Elmondják, hogy a
földi-ember a társaságos lét ős törvényét halottaira is alkalmazta. Nem ott
földelte el egymást a hol halva találta, hanem közös temetőbe vitte; halva is •
társaságos lény kivánt maradni. Elmondják, hogy annak a földi embernek,
bár a földben lakott is, volt valakije, a ki felé emelte formátlan arczát, és
a ki felé agyagból formált ember-kar oszlopon nyújtotta áldozó tálát; hogy
az a földi ember, bármily tudatlan volt is egyébként, tisztelte önmagát,
érezte más mozgó lények fölötti méltóságát, és halottait tőle telhető díszszel
temette el, mint a kiknek a halálban is vannak jogaik, követeléseik,
jövendőjük . . . . Ki tudja? A fájdalommal együtt nem nyilalt-e szívébe a
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Magyarország IV (2), Volume 16/2
- Title
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Subtitle
- Magyarország IV (2)
- Volume
- 16/2
- Editor
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Publisher
- Magyar Királyi Államnyomda
- Location
- Budapest
- Date
- 1896
- Language
- Hungarian
- License
- PD
- Size
- 14.94 x 21.86 cm
- Pages
- 334
- Categories
- Kronprinzenwerk ungarisch