Page - 296 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (2), Volume 16/2
Image of the Page - 296 -
Text of the Page - 296 -
296
péig sem érő gallértalan ingével, száz redőbe szedett, hosszú rojtos,
rövid gatyájával, telekes bocskorával, balkézben viselt fényes baltájával,
középen két felé választott, részben hátára szabadon omló, részben füle
mellett csimbókba kötött fekete hajával, hetvenkedésével és káromkodá-
saival : ez volt a kanász. Némelyik kinövi magát közöttük királylyá, kinek
szava Siófoktól Dráva-Fokig parancs számba megy a kanásztársadalomban,
rendőrködik és Ítéletet mond társai között, és eszével, vagyonával tekintélyre
vergődik, mint Kertész Pali Kálmáncsán, a ki uralkodott és meghalt a
>
nélkül, hogy valaha megfordult volna Kapósban. Es beljebb, az erdő mélyén,
a kanász-tanyán öt-hat bújkáló ember tűz körűi ülve, néha kifáradtan, néha
dőzsölve rejtőznek a vármegye elől. Nyírettek (szökött katonák), helyből
kimaradt cselédek, apró vétségek és korcsmai verekedés miatt erdőre szaladt
legények, kik ma önként jelentkeznének a bíróságnál, bujkálnak erdőről
erdőre ; a hír, a dal szárnyra veszi őket, s néhány hét alatt — kivált ha
pandúr is jő közbe, — kinövik magukat Sobrivá. Szilajság, mely törvényt
s felsőséget nem ismer, hajtja veszte felé a legtöbbjét ezeknek a Scott Walter
yeomanjeire emlékeztető alakoknak.
De az erdők ritkúlnak, az irtások tágúlnak, a majorok szaporodnak,
a csárdák pusztúlnak, a kanász dicsőség napja lehanyatlik, és a tenyérnyi
széles vörös posztóval szegélyezett, selyem virágokkal kihányt kanász szűrt
tisztes pitykés dolmány váltja fel; balta helyett ártatlan furkósbot lesz a
kezebeli; és káromkodás helyett halk füttyentéssel kormányozza a koczát
az az emberséges, bár kissé szennyes, nyírett hajú polgári alak, a ki a
fatörzsön ülve, figyelemmel olvassa a múlt heti újságlapot, melybe szalon-
náját takargatta az asszony.
Hatalmának egyébként is hanyatlania kellett. Ősidőktől fogva ő volt az
első pásztorember az erdős Somogyban ; a legtörzsökösebb minden pásztorok
között, mert hiszen lám, őtet még a török sem bánthatta, nem is sarczolhatta.
De az irtások terjedésével, a majorok szaporodásával, a vadas erdők megtilal-
mazásával birodalma egyre szűkebb határok közé szorúlt, s az ő hanyatlásával
arányban növekedett a selymes birkák őreinek tekintélye. Emberségesebbek,
írástudóbbak, vagyonosabbak, helyhez kötöttebbek; belegeltetnek az erdők
közé mint újabb foglalók a birkás gazda és az ő bojtárjai, a kiknek szintén
vannak hosszú kampós botjaik, de a kampó magából az anyafából kifaragva
és nem vasból vassal pántolva, tisztes jelvényül csupán és nem verekedés
végett viselve, mint az Alföldön. Ezek rég befurakodtak már a kanász
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Magyarország IV (2), Volume 16/2
- Title
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Subtitle
- Magyarország IV (2)
- Volume
- 16/2
- Editor
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Publisher
- Magyar Királyi Államnyomda
- Location
- Budapest
- Date
- 1896
- Language
- Hungarian
- License
- PD
- Size
- 14.94 x 21.86 cm
- Pages
- 334
- Categories
- Kronprinzenwerk ungarisch