Page - 306 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (2), Volume 16/2

306 A megye három sarkán elterülő hegycsoport — inkább hegyes vidék — számtalan domborulatain díszlik a szőlő és az erdő. E hegyi erdők szerencséje az útak hiánya vagy roszasága volt, mely miatt a szállítás sok nehézséggel és költséggel járt, s így kevesebb pusztulásnak voltak alávetve, mint síksági testvéreik. A filloxerának azonban, mely a szőlő tövére vetette fogát, nem állotta útját semmi, s ma már nem a szőlőültetvényeket, hanem azoknak csupán helyeit kell és lehet számba venni. Az egész Külső-Somogy Balatonra néző dombjai pusztulóban vannak, a látrányival együtt, mely borával a többi fölött kitűnt. A Drávára dűlő hegycsoport királya a zákányi volt; ugyanezen csoportnak szép gesztenyeerdői Iháros-Berény határát ékesítik. A természeti szépségekben meglepően gazdag Zsclicz lejtői szintén jó bor- termő helyek. A legnevesebb borokat azonban az az eddig még nem említett kis hegygerincz adta, mely Balaton-Berénytől Böhönyéig a kéthelyi, marczali, böhönyei uradalmi pinczéken keresztül a szomszéd megyékbe egész Sopronig s még tovább is árasztotta keresett nedveit. A jó borok mellett akad Somogyban hároni emberes bor is, somogyi nyelven erős bor (erős . . . . meginni), s más efféle, melyet a kegyetlen humor saját névvel jelöl meg; ilyen az egresi kórság, a jádi nyavala, melytől a filloxera is elpusztúl, s melyből termesztője is csak penitencziális héten iszik. Egyébként a somogyi embert nem búsítja a filloxera. Kivágja tőkéit s a földet más veteményre hasznosítja, aztán leszáll a homokra s ott csinál magának hegyet. A Balaton egész hoszszában, a Nagy-berek szélein, a merre régebben a kis tenger habjai kecskéztek, az egész part ki van már fodrozva és csipkézve szőlő- ültetvényekkel. Lette, Boglár és Fonyód szemei előtt öles vesszőket hajt a tavali ültetés. Úgy van ! Somogy küzd, és nem engedi kifonnyadni czíme- réből a szőlőfürtöt. Ezen dombok között folydogálnak a megye benszülött vizei, régebben sásas, nádas, elecs- (batomus) és vízirózsa termő ingoványok, ma rétöntöző szabályozott, de apró vizecskék; és hűségtelenek is, mert valamennyi ki kívánkozik a vármegyéből. A három ágú Rinya, egyébként is a legszebb, • leghasznosabb és legegyenesebb első-szülött, a kivétel ; mindenütt az atádi erdőségek szélén rohanva szalad le, Babócsánál és Barcsnál két ágon szakad a Drávába, csak úgy megkövetelvén a maga Deltáját, mint bármely más anya-folyó. Még ártere is van, mint bátyjainak; ki is csap, de nem pusztítás, hanem öntözés végett; áldja is az újnépi ember a lába nyomát is, mert a hol a Rinya megfordul, fölsarjad a fű, hogy alig győzi hordani a szekér a drága