Page - 310 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (2), Volume 16/2

310 addig az úr tisztjeivel tanakodik, kik közül méltó megemlíteni Nagyváthy Jánost, a tudóst, a ki bölcsész, természettudós, gazda, sőt még költő is egy személyben, és Biró Sámuelt, az uradalmi ügyvédet. A tanakodásnak eredménye lett a csurgói gymnasium. Csurgó a zákányi alacsony hegycsoport legdéli tövében nagy erdő- r ségek között rejtekező, szalmagunyhókból épült városka volt akkor. Éjszaki részén a gróf nagy terjedelmű, kőfallal kerített majorja, közepén az uradalmi tiszti lakások hosszú sora az alacsony emeletű szűk palotával, melynek homlokán a Festetichek vigyázatos darúja áll őrt fél lábon. A majorkapu előtt az ódon tornyú római katholikus szentegyház, maradványa a szentjános vitézek erődített konventjének, melyet II. Géza özvegye, Eufrozina alapított, s leánya, Margit királyleány, III. Béla testvérhúga meggazdagított. A városka alatt egy patak fut, mely a most is látható gátakkal elzárva valamikor halastó lehetett. A városka alsó végén a legvégső ház tövében egy őserdő kezdődött, s a gróf itt mutatott és irtatott helyet egy szép dombon a gymnasiumnak, melyhez a pénzt és építési anyagot ő maga, az iga- és kézi munkaerőt a belső-somogyi egyházmegye hatvan egyháza a távoli Szigetvártól kezdve Csurgóig szolgáltatták. A gymnasium mellé két tanári lakot is épít; a tanárok fizetésére alapítványokat tesz, tizenkét deákot táplál és ruház is, fehéres szürke térdig érő gazdagon prémezett mentében s kalpagosan járatva őket ; mellükön a gróf jelszavának négy kezdő betűje : D T R H (Deum Time, Regem Honora = Az Istent féljed, a királyt tiszteljed). Tanárok hivatnak meg, s mikor ez sok nehézségekkel jár, maga veszi kezébe a dolgot, sajátkezűleg írott leveleket küldözget Jénába, Göttingába, ott tanúló magyar ifjakhoz. Ez idő alatt Csokonai is itt éli át rövid életének egy rövid szakaszát. Még ma is mutogatják a berket, a múzsák berkét, hol tanítványaival szokta tölteni a tanúlási időt. Mikor az iskola később a lét és nem lét kérdése közt sülyedezett, és az alapoknak már nem növeléséről, hanem tízszerezéséről szólt a szükség: a somogyi papok, tanítók és egyházak önként tetemes évi járúlék fizetésével terhelték meg magukat. A Festetich György unokáiban is buzgott a hagyományos érdeklődés birtokuk ezen dísze, és a magyar műveltség ezen végvára iránt; Somogyvármegye, Csurgó városa, a Somssich grófi és úri család, az intézet hálás növendékei, köztök két lelkész: Belevári Ferencz és Soltra Alajos, s mindezek buzgóságának méltánylásáúl hazánk kormánya, megszilárdították ezen intézet alapját, mely áll a hajdani rengeteg helyén, bővizű forrásoktól